Szőlő szemek ... I.
Szüreti váróterem
"Lipem, lopom a szőlőt,
Elaludt az öreg csősz,
Furkós bot a kezében,
Vaskalap a fejében.
Tele a kis kosár..."
A héten olyan sokszor hangzott el ez a versike, hogy annyi szőlő gyűlt össze, hogy már nemcsak a kis kosár lett tele vele, hanem az egész óvoda! Olyan volt, mint egy nagy orvosi váróterem, ahol sok riadt szem néz körbe, mikor kerül már végre rájuk is a sor.
S ha már ide érkeztek s mindenütt szőlő szemek várakoztak, figyeltek, - sokszor nem tudtam merre menjek, hogy ne kerüljek kíváncsi tekintetük elé - , kezdeni is kellett velük valamit! Nemcsak az eszegetés, mulatozás a járuléka a kosár tartalmának! Komoly munkálatoknak kell azt megelőznie!
Szóval az óvoda várójában a szőlőszemek csak várakoztak, néztek, néztek kíváncsian, hogy vajh' mi történik majd velük? Valahogy már nem érezték jól magukat a szárakon, ezért fordultak a gyerekekhez. Egyben azonban biztosak lehettek! Annyi kezet láttak sürögni - forogni, hogy tudták, nem kell túl sokat várniuk, szakavatott ellátásban fognak részesülni.
"Jöhet a szőlő!" - hívták be őket hamarjában. "Lássuk, milyen jellemző tüneteket mutatnak!"
S a gyerekek gondos orvosok módjára szemügyre kezdték venni a fürtöket. Voltak, akik kint a szabadban, természetes fénynél, saját lakhelyükön vizsgálgatták, tanulmányozták őket, életkörülményeiket, voltak akik rajzos vázlatokat, színes festményeket készítettek, hogy minél pontosabb képet kapjanak róluk, problémájuk okáról.
A vizsgálatok során a titok nyitja kiderült. Első ránézésre látni lehetett, hogy a szemek vagy zöld vagy sárga vagy lila színben pompáztak, akárcsak az igazi plezók egy jókora esés után. Egyik kisebb volt, másik nagyobb, de voltak akkorák, hogy egy elefántnak is dicséretére vált volna!
"Ezeket el kell távolítani!" - hangzott a diagnózis, s mindenki sürögni kezdett. A kezek jól bemosakodtak, s neki láttak a szárak és a színes szemek szétválasztásához. Az ujjak fürgén, ügyesen mozogtak, mert ők már ismerték a folyamat kimenetelét. A gömbölyű golyók még nem. A műtét oly gyorsan zajlott, hogy a szemek alig bírták követni útjukat, némelyik itt - ott keresztbe is állt! Aztán megint egy kis várakozás, pihenés következett.
A szorgos kezek azonban ez idő alatt sem tétlenkedtek. Összekutyulták a masszát, mely a szemek puha párnájául szolgált, hogy igazán kényelmes helyük lehessen a komoly beavatkozás után.
"Végre megpihenhetünk." A szemek kényelmesen elhelyezkedtek halványsárga ágyikójukban, s átadták magukat a lassan szétáradó melegnek, mely körbelengte őket.
