Fejlesztőpedagógia

(iskolaérettségi vizsgálat)

I. Logopédia

Az óvodai pedagógiában napjainkban, egyre inkább helyet kap a logopédia és a fejlesztő pedagógia. A logopédiai foglalkozást igénylő gyermekeink fejlesztését az intézmény saját logopédusa látja el.
A logopédia a beszédészlelési, beszédértési zavarokkal, beszédhibákkal foglalkozik. A logopédiai terápia célja az óvodában a különböző beszédzavarok és hozzá tartozó részképesség problémák korrekciója.

1. Normál beszédfejlődés fázisai

Az első hang, ami megjelenik a születéskor, a sírás.
Első hónap végére a sírás változatosabbá válik, az anya már tudja, miért sír a kisbabája (fáj valamilyen, figyelemre vágyik, bepisilt stb).
Hatodik, nyolcadik hét: megjelennek különféle hangok, gőgicsélés.
Harmadik hónap: gagyogás, játék a beszédszervekkel.
Hatodik hónap: csak az anyanyelvre jellemző hangokat használja a gyerek.
Tizenkettedik hónap: első szavak megjelenése, egytagú szavak (pl: pa -papucs). *Tizennyolcadik hónap: 2-3-4 szavas mondatok.
Három éves korban a gyerekek többsége összefüggően beszél, kialakul az anyanyelvre jellemző hangrendszer. Előfordul, hogy a hangok ejtése még nem pontos – élettani pöszeség. Finomodik a megértés, a gyerek nagyon érdeklődő – „miért” korszak. Négy és fél, öt éves korra sok esetben magától korrigálódnak ezek az artikulációs problémák.

Amikor ebben a folyamatban valami zavar keletkezik, létrejöhetnek különböző hiányosságok, ekkor logopédus segítségére van szükség.

2. Beszédhibák típusai

2.1. Megkésett beszédfejlődés
Megkésett beszédfejlődésről beszélünk, ha 3 éves korában még nem beszél egy gyerek. Általában már a gagyogás időszakában észrevehető, hogy kevesebb hanggal kommunikálnak, azután megtanulnak 1-2 szót, amit mindenre használnak, és inkább non verbális eszközökkel próbálják megértetni magukat. Fontos az egyénre szabott korai fejlesztés, 3 éves kortól. Külső segítség hatására (logopédus, óvónő, segítő környezet) egyre több szó megjelenik, de sok esetben pöszén, szinte érthetetlenül ejtik a szavakat.

Okai: – Öröklés (általában apai ágon), terhességi szülési traumák, környezet (keveset beszélnek a gyerekkel). – Felgyorsult világunkban egyre kevesebb idő jut a egymással való aktív kommunikációra, ami a gyerek számára a beszédtanulás elengedhetetlen feltétele (utánzás). – A szoptatás is nagyon fontos, hiszen ez az a mozgás, ami megerősíti a beszédszervek izmait, és felkészíti a beszédre.

2.2. Pöszeség
A pöszeség a beszédhangok ejtésének olyan zavara, ami eltér az adott közösség artikulációs normáitól.

Okai: – Izomgyengeség, hallási probléma (krónikus nátha, megnövekedett orrmandula, elhúzódó halláscsökkenés). – Hallási percepció zavara: sok esetben a pöszeség hátterében az áll, hogy a gyerek nem érzékeli, a hasonló hangzású hangok közötti különbséget (pl.: sz-z; g-gy; l-j; stb.). – Fogazati rendellenességek (cumi, ujjszopás, öröklés).Beszédszervek elváltozásai (lenőtt nyelvfék, szájpad hasadék, ajak hasadék).

Pöszeség terápiája:
Előkészítő gyakorlatok (ajaktorna, nyelvtorna), beszédhez szükséges izmok megerősítése. Hallási figyelem fejlesztés, beszédhangok differenciálása, hangfejlesztés, indirekt módon hangutánzással, és direkt módon pontosan megtanuljuk, hogyan kell képezni az adott hangot. Rögzítés szótagokban, automatizálás szavakban, versekben, mondókákban.

A pöszeség terápia egy hosszadalmas, sokszor éveket átölelő folyamat, ezért fontos már időben elkezdeni, hogy mire iskolába kerül a gyerek, szép tisztán, nyelvtanilag helyesen beszéljen. A beszéd a legdifferenciáltabb mozgás amit végzünk, ezért a terápia minden esetben kiegészül nagymozgás fejlesztéssel, finommotorika fejlesztéssel is.

Gyakran előforduló jelenség még a nyelvlökéses nyelés. A nyelvlökéses nyelést renyhe izomműködés jellemzi. A nyelés folyamán a nyelv rendszerint a szájtérben laposan helyezkedik el, vagy kicsúszik a fogak között. Ez a nyelésforma csecsemő és kisgyermek korban fiziológiásnak tekinthető, de idővel jó esetben megszűnik. Általában vegyes fogazat kialakulásától tekinthető kórosnak.

Okai: – Szoptatás elmaradása, ujjszopás, cumi. – Ha a gyerek nagylyukú cumisüvegből eszik, nem erősödnek meg a beszédhez szükséges izmai. – Öröklés, nagy mandulák.

Jelei: – SZ-Z-C; S-ZS-CS; T-D-L; hangoknál a nyelv kibújik a fogsorok között.

2.3. Dadogás
A dadogó gyerek beszédében a légzés, a hangadás, és az artikuláció együttműködése felborul a fellépő görcsök miatt. A beszédszervek izomzatában görcsök jelentkeznek. Ezek lehetnek klónusosak, amikor a gyerek a szó első hangzóját, vagy szótagját ismétli, esetleg az egész szót. Lehet tónusos, amikor a gyerek nem tudja elkezdeni a beszédet, ezért a szó első hangzóját nyújtja meg. Általában a kettő kombinációja fordul elő. A légzés folyamat is sérült, a mellkasi és hasi légzés nincs szinkronban. A beszédet kóros együttmozgások kísérhetik.

Terápiája:
A logopédiai terápiát minden esetben kiegészíti pszichológiai terápia is. Óvodás korban általában egy-egy trauma hatására átmenetileg kialakulhat dadogás, de az esetek nagy többségében ez csak átmeneti zavar.

2.4. Dyslexia prevenció
A dyslexia prevenció a különböző részképesség zavarok terápiája

Bővebben lásd: Fejlesztő pedagógia címszó alatt.

II. Fejlesztő pedagógia

A fejlesztő pedagógus feladata a gyerekek átlag alatti képességeinek fejlesztése, amely elősegíti az átlagos szintekhez való felzárkózást. Fejlesztő pedagógusunk azokkal a gyerekekkel foglalkozik, akik valamelyik, az olvasás, írás, számolás elsajátításához szükséges részképesség zavarral küzdenek.

1. Részképességek

- nagymozgás. – finommotorika – testséma – téri tájékozódás – balkezesség – keresztezett dominancia – emlékezet

1.1. Nagymozgás
A beszédfejlődés és a mozgásos cselekvések között összefüggés van. A mozgásos cselekvések során szerzett tapasztalatok segítik a megnevezést, és a fogalmi gondolkodást. A mozgás sorozatok átmenetet képeznek a finomabb mozgások felé. A gyerekek az igen nehéz differenciált mozgás elemeket tartalmazó artikulációs mozgásokat a könnyebb, kevésbé összetett nagy mozgásokon keresztül sajátítják el. A foglalkozások javítják az egyensúly-, ritmus érzéket, a koordinációt, a mozgásutánzást, a figyelmet, a reakciókészséget, és az erőnlétet.

Terápiája:
Például babzsák gyakorlatok: fejen hordozás, dobások-elkapások, váltott kézzel karkörzések, térdközé szorítással szökdécselés, négykézláb járás háton a babzsák, pókjárás hason a babzsák stb.

1.2. Finommotorika
Összetettebb mozgás, nagyobb ügyességet igényel, 5-6 éves korra a kézközép csontok megerősödnek annyira, hogy a gyerek helyesen tudja fogni a ceruzát, és megfelelő nyomatékkal használja. Mozgása elég ügyes ahhoz, hogy különböző kézműves tevékenységeket végezzen.

A finommozgás fejlesztésének eszközei: – rajzolás; vágás; tépés; – gyöngyfűzés; – kézműves tevékenységek; – gyurmázás stb.

1.3. Testséma
1.3.1. Testtudat: a test érzi magát. A testtudat hiányosságai megjelenhetnek az emberábrázolásban, ennek oka általában látási megkülönböztetés zavara.

1.3.2. Testséma: a test uralja saját mozgásait, képes a mozgásos feladatok végrehajtására, közben alkalmazkodik a megváltozott testhelyzethez, tartani tudja az egyensúlyát.

1.3.3. Testfogalom: amit saját testünkről, és általában a testről tudunk.

1.4. Téri tájékozódás
A térbeli helyzet fogalmának fejlődése szoros kapcsolatban van a testtartással, az egyensúlyi helyzettel, és a testsémával is. A téri elképzelések során a test kitágul és külső térré válik. A téri tájékozódásban két szempontot kell érvényesíteni, a saját testhez viszonyítást, és a térbeli elemek egymáshoz való viszonyát. Egyben kell látni a teret.

Terápiája: – iránygyakorlatok térben és síkban; – soralkotás, szerialitás; – stb.

1.5. Balkezesség
A balkezesség önmagában nem probléma, csak akkor, ha a gyereket erőszakkal átszoktatják a másik kezére, ami ma szerencsére ritkán következik be. A balkezesség azt jelzi, hogy a gyereknek a jobb oldali agyféltekéje dominál.

1.6. Keresztezett dominancia
Keresztezett dominancia esetén nem alakul ki egyértelmű félteke dominancia, pl a gyerek bal szemmel néz bele a távcsőbe, viszont a jobb kezét és a jobb lábát használja dominánsan. Ez esetlegesen okozhat olvasási nehézségeket, vagy tanulási problémákat az iskolában.

1.7. Emlékezet
Két fajtája van a rövid-, és a hosszú távú emlékezet. Rövid távú emlékezetünket használjuk akkor, amikor például egy számsort jegyzünk meg, vagy egy instrukciót követünk. Hosszú távú emlékezetet használjuk akkor, ha például egy mesét kell felidéznünk, vagy egy tananyagot kell megtanulnunk és elraktároznunk.

Típusai: – Látási (vizuális) emlékezet: látott, szemünkkel érzékelt dolgot hogyan tudunk felidézni. – Hallás (akusztikus) emlékezet: hallás után hogyan tudunk megjegyezni és felidézni hang effektusokat, hangokat, szavakat, mondatokat. – Verbális emlékezet: hogyan tudunk visszaemlékezni és visszaadni egy történetet, vagy mesét, amit hallottunk. Természetesen emlékezetünk minősége nagyban függ az érzékeléstől (percepciótól).

Terápiája: – vizuális emlékezet: memória játékok, kártyák; – akusztikus emlékezet: hangsorok, ritmusok ismétlése, ritmus tapsolás, hasonló hangzású hangok megkülönböztetése egymástól; – verbális emlékezet: kis történetek felidézése, elmesélése után, kérdések és eseményképek segítségével.

Minden terápia hatékonyságát növeli ha a fejlesztő pedagógus, az óvónő, és a szülő a gyerek egyéni érdekeit szem előtt tartva, együtt segíti ezt a folyamatot.