ÁrnyasnetÁrnyas ÓvodaAktualitások → Hipp, hopp, farsang!

Hipp, hopp, farsang!

Az előző hetekben még csak nagyon vágytunk rá, hogy eljöjjön a farsang farka. Most pedig, tessék, már el is ment. A farsangi időszakot mi is egy kis mulatozással zártuk. Azonban ezt komoly előkészületek előzték meg, amelyekről a továbbiakban szintén olvashattok majd...


Hogyan is kell felkészülni egy farsangi mulatságra? A válasz igazán könnyű! Kell hozzá egy kis díszítés, csupa színes dolog, álarcok és természetesen farsangi fánk. Kezdjük először az álarcokkal. Először is készíts elő egy hurkapálcát, fehér és piros színű lapokat, , piros filcet, ollót és ragasztót. A fehér lapból vágj ki egy kifli formát és rajzolj egy mosolygós szájat a közepébe. Majd a pirosból pedig egy kört. A kis kört ragaszd fel a kifli hajlatába. Az így kapott szájat és orrot már csak fel kell ragasztani a hurkapálcikára és készen is van egy igazi mosolygós bohóc arca.

Ha már a bohócoknál tartunk, akkor az ilyen formájú kis dekorációk is tökéletesen megfelelnek a díszítéshez, hiszen teljes mértékben felidézik a farsangi hangulatot. A következőképpen készülnek: szükség lesz hozzá, papírra, ollóra, színes ceruzára, vagy filcre, valamint több színű krepp papírra. Először is meg kell rajzolni a bohóc arcát egy bőrszínű lapra. Kell neki két nagy szem, ahhoz szempilla és szemöldök, valamint egy mosolygós száj és az elengedhetetlen piros orr. Ezután következhet a bohóc teste. Ehhez valamilyen színes lapot használunk, amelyből egy csíkot harmonika mintába felhajtogatunk, majd hozzá ragasztjuk a bohóc fejéhez. A krepp papírt is csíkokra vágjuk és egy csíkból masnit hajtogatunk belőle, amit felragasztunk a bohóc testére, éppen a feje alá. Végül pedig egy újabb színes lapból vékony csíkot vágunk, amelyet a testhez ragasztva elkészül a bohóc keze. Már csak a cipő van hátra. Ezt fekete papírból vágjuk ki és ne feledkezzünk meg róla, hogy a bohócok cipőjének az orra mindig sokkal nagyobb az átlagosnál, így eszerint vágjuk ki. A maradék krepp papírt felhasználhatjuk a szoba feldíszítéséhez.


A legfontosabb dolog a farsanghoz pedig egy nagyon finom farsangi, szalagos fánk, melyet ezúttal a dajka nénik készítettek el nekünk. Jól begyúrták a tésztát, amit szépen kiszaggattak, majd a forró olajba téve a kiszaggatott kis kör alakú formákat, szépen kisütötték őket. Egy dologra kellett nagyon figyelni, mégpedig, hogy a fánk oldalán szépen megjelenjen egy fehér vonal, ez a szalag, így lesz egy fánk igazán szép.


És mivel, hogy már minden munkát elvégeztünk, alaposan felkészültünk a mulatozásra. Ez alkalomra mind jelmezekbe bújtunk. Mindenki magára öltött egy másik személyt, ami nagyon izgalmas volt, hiszen ezen a napon bárkik lehettünk. Akár egy kisállat, a kedvenc mesehősünk, hercegünk, hercegnőnk, szuperhősök, vagy éppen a kedvenc foglalkozásunk személyét is magunkra ölthettük. Mivel mindannyian mások vagyunk, így a jelmezek felhozatala is változatosra sikerült.

Dehogy ne csak egymás jelmezébe gyönyörködjünk, kitaláltunk különböző szórakoztató játékokat is. Például kitaláltuk, hogy mi lenne, ha versenyeznénk, ki tud először megenni úgy egy fánkot, hogy nem használja a kezét. Így hát a kezeinket a szék hátuljához tettük, hogy biztosan még csak a kísértés se legyen meg, hogy segítség képpen megfogjuk az ételt. Az óvónénit megkértük, hogy számoljon háromig, és már kezdődhetett is a verseny. Nem volt könnyű feladat kicsit sem, hiszen ebben az esetben valahogyan el is kellett (volna) harapni a fánkot. Azonban a nehézségeken túljutva, egy kis idő elteltével mind elfogyasztottunk egy-egy fánkot, méghozzá becsületesen, a kezünk segítsége nélkül.

Egy másik ötlet szerint kekszet ettünk, szintén a kezünk hátratátelével. Ezúttal viszont nem az asztalon volt a keksz, hanem egy hullahopp karikára rákötött madzagon lógott. Ez talán még az előzőnél is nagy kihívás volt, hiszen a keksz ebben az esetben még folyamatosan mozgásban is volt. Hiába próbáltuk elkapni a szánkkal, ha egy kicsit is kevésbé nyitottuk nagyra a szánkat, az csak azt eredményezte, hogy meglöktük a kekszet, ami himbálózni kezdett, vagyis még nehezebb volt levadászni.

A sok evés után egyértelműen szomjasak lettünk, innunk kellett, amit ugyancsak egy verseny kereti között tettünk meg. Az első játékhoz hasonlóan a kezeinket elbújtattuk, a pohárba helyeztünk egy szívószálat, aminek a segítségével tudtunk inni a pohárból. Ez csak egy baj volt, nagyon óvatosan kellett a szívószálat a szánkba venni, mert ha túl gyorsan és erősen kapjuk el, akkor felborul a pohár és oda az innivalónk.

Majd, hogy egy picit mozogjunk is, székfoglalót játszottunk. Ezt biztosan ti is ismeritek gyerekkorotokból. A terem közepére kell tenni egyel kevesebb széket, mint amennyien játszunk. Az óvó néni elindított egy zenét, és amikor az hirtelen elhallgat, gyorsan le kell ülni egy székre. Mivel egyel kevesebb van belőle, így aki nem siet eléggé, annak nem marad már ülőhely és kiesik a játékból.

Végül, de nem utolsó sorban pedig csaptunk egy hatalmas bulit, sok lufival, amikkel nem csak játszottunk, hanem zenére dobáltunk is táncolás közben. Nálunk biztosan keringőzött még a fakanál is, annyira vidám volt a hangulat.

Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.

Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár,
A kávészem int neki,
míg az őrlő pergeti.

Heje-huja vigalom!
habos fánk a jutalom.
Mákos patkó, babkávé,
értük van a parádé.



Fotóalbum


Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: