Sarkvidéki helyzetjelentés
Nem tudom, hogy a sarkvidékek életével ilyen tavaszi enyheségű időjárásban érdemes - e foglalkozni, vagy pont ezért szükségszerű. Lassan eljön az az idő, amikor a téllel, a tél örömeivel, a hóval, a sarkvidéki élettel, élővilággal már csak könyvekben találkozhatnak a gyerekek. De vajon mikor? Mennyi idő múlva? ....Ez sokban rajtunk, embereken múlik!
Sajnos nap mint nap találkozom vele, hogy vonatra, buszra várakozó autósok öntik magukból a kipufogó füstöt. Ha még olyan dermesztően hideg lenne, talán megérteném ( még akkor se ), de nincs. Akkor miért? Hol a tisztelet a bolygónk iránt? Hol a tisztelet az embertársak iránt, akiknek az orra alá pöfögnek? Hol a tisztelet gyermekeink iránt, akikre ezt a szennyezett Földet és az ezzel együtt járó problémákat hagyjuk? És ez csak egy csepp a tengerben...
Gyermekkorom teleit úgy tűnik az idő múlása egyre inkább feledésbe borítja, aminek lehet, hogy sokan örülnek, de legalább annyian vágyakoznak utána. Ebbe a táborba tartoznak a gyerekek, akik lassan már csak könyvekből, mesékből, elbeszéléseinkből ismerik majd ezt az évszakot.
A globális klímaváltozás káros hatásairól bizonyára már mindenki hallott. "Az északi sarkvidékeken hatalmas jégtömbök szakadnak le a jéghegyekről, melyek dél felé indulva és megolvadva befolyásolják a világóceán kémiai és biológiai összetételét, ezzel befolyásolják az ökoszisztémát."
A masszív olvadás drámai hatásokkal járhat: eltűnhetnek állatfajok ( például a jegesmedvék, narválok, rozmárok ), olyanok is, amelyek a sarkvidéken élő emberek számára nélkülözhetetlen táplálékforrást jelentenek.
A nagy mennyiségű édesvíz elolvadása nemcsak az ottani élővilágra gyakorol hatást, hanem az óceáni áramlatokra, a tenger szintjének megváltozására, egyes régiók éghajlatára, vagyis a távolabb élőkre ugyanúgy, melynek súlyos társadalmi és gazdasági hatásai lehetnek.
A mi gyerekeink még olvashatnak, tanulhatnak a sarkvidékek élővilágáról jelen időben, s nem történelemként. Készíthetnek jegesmedve arcokat, talplenyomatos, tojásos vagy épp rugó lábú pingvineket ( ezek nem spéci fajok, inkább amolyan Árnyasos kreálmányok ), iglukat, kúszhatnak fókaként, jégtáblákon ugrálhatnak.... Ők még mondhatják, hogy láttak ilyet élőben, az ő korukban ez még létezett. De mi lesz később?
Melyik a jobb? Mesélni dolgokról, vagy megélni azokat? Persze mindkettő jó, de a legjobb úgy mesélni dolgokról, hogy megéltük azokat. Egyszer egy tanárom mondta, hogy hiába magyarázom a lapon fekvő két dimenziós emberkének, hogy milyen jó a három dimenzió, úgysem érti, mert nem tudja megtapasztalni.
Hiába mesélem a gyermekemnek, milyen jó volt hajdan a térdig vagy derékig érő hóban hemperegni, ha ő nem tudja átélni, csak a szemében a vágyakozás fénye csillog..., s ha lehull pár szem hópehely, viszi a szánkóját, hátha csúszik rajta...
És ez csak egy apró szösszenet a sarki jég elolvadásának kapcsán. A súlyosabb következmények most talán nem ide valóak. De nem szabad homokba dugni a fejünket. Tennünk kell ellene, még ha csak kevéssel is hozzájárulhatunk - pl. az autó felesleges járatásának beszüntetésével - Földünk, a jövőnk, gyermekeink jövőjének megóvása érdekében.
S mindezt miért tegyük? Azért, hogy a gyerekek sokáig készíthessenek jegesmedve arcokat, talplenyomatos, tojásos vagy épp rugó lábú pingvineket, iglukat, kúszhassanak fókaként, ugrálhassanak jégtáblákon...., hogy ne csak ők, hanem unokáik, dédunokáik is elmondhassák, hogy láthatnak ilyet élőben, hiszen az ő korukban ez létezik...
