"Télapó itt van"
Hohohohó, vagyis inkább itt volt! A madarak igazat csiripeltek, ugyanis december 06. - án sok kis gyermek örömére ismét ellátogatott az Árnyas Óvodába a Mikulás, ráadásul kétszer is. Hogy hogyan? Mindjárt elmesélem, hohohohogy történt...
Az úgy volt, hogy amikor én még kicsi voltam bekopogtatott...., de ne menjünk ily messzire, mert ennyi Mikulás élményre nincs időnk, habár Mikulás története még az én koromnál is jóval távolibb időkig nyúlik vissza.Több, mint 1700 évet kellene visszautaznunk az időben, de véleményem szerint most Benneteket leginkább az érdekel, hogy mi történt 2013. december 06. - án az Árnyas Óvodában.
E napon már korán reggeltől az izgatottság kézzel fogható méreteket öltött a szobákban, tán még a folyosóra is kiszivárgott belőle egy kevés. Az ok nem más volt, mint hogy a hír mindenki fülébe eljutott: e napon ellátogat a Mikulás az óvodásokhoz. Igaz, hogy már eltelt egy év a legutóbbi ittléte óta, de emléke ma is elevenen él a gyermeki szívekben.
Hogy a várakozás percei gyorsabban teljenek, az óvó nénik bábelőadásra invitálták az apróságokat. A meséből kiderült, amit már régóta sejtettem, hogy a játékok éjszaka megelevenednek és megbeszélik egymással a lopva megfigyelt nappali eseményeket. Ennek volt köszönhető, hogy Babika huncutsága lelepleződött. A kislány, amikor testvére elaludt, sárral bekente Gabika csizmáját, hogy a Mikulás csak neki hozzon ajándékot...
Hohohohó, az éj közepén meg is érkezett a Mikulás.
"Öreg lábán csizma,
Fáradt minden izma.
Havas utcán csoszog,
Hátán puttony mozog.
A gyerekek szeretik,
Ajándékot visz nekik."
Hozott is a két kislánynak csomagot, tele minden jóval, de a sáros csizma láttán a Télapó elszomorodott.
Babika csele majdnem sikerült, csak az ő csizmájába került volna ajándék, ha a játékok nem kelnek Gabika segítségére! A Mikulás igazságot tett, a virgács a huncut kislánynak jutott, melynek hatására Babika megjavult ( legalábbis ígéretei alapján mindenképpen ).
A testvérek Télapó ajándékát szétosztották a nézőközönség között, és itt a vége fuss el véle...
Nem, nem, ennek még nincs itt az ideje! Az igazi Mikulás még nem érkezett meg, egy kicsit még várat magára!
Az egy év várakozáshoz képest azonban ezek már csak pillanatok voltak.
A csoportokban a gyerekek énekelni kezdtek, s bizonyára meghallotta a Télapó, mert hamarosan kopogás és az ismerős "hohohohó" törte meg a dallamokat.
"Kitől jót és szépet várhatsz,
Bizony Ő: a Mikulás az. "
A gyerekek kedves szóval, énekekkel, versekkel köszöntötték a jóságos apókát, akinek zsákja most is tele volt mindenféle finomsággal. Virgács az idén sem került bele, de hát ha jók a gyerekek, akkor minek is az! Az óvodások megilletődötten, de ügyesen és bátran járultak Mikulás bácsi elé, aki néhány szót és csomagot nyújtott át kis barátainak.
Azonban nemcsak ő hozott ajándékot a gyerekeknek, ő sem tért haza üres kézzel. Az ovisok rajzokkal halmozták el, még külön neki sütött rénszarvasos sütivel is kedveskedtek.
"Hogyha jól és szépen várod,
Magadban is megtalálod.
Nemcsak várni, hogy mit kapnál:
Az a legtöbb, ha te adtál."
Mikulás bácsi puttonya lassan kiürült, búcsút vett a gyerekektől, léptei kopogása és a "hohohohó" egyre halkabbá vált, mígnem ismét csend honolt a tájon. Az izgatottság érzése lassan feloldódott, helyette a csomagok papírcsörgése és a gyermeki kacaj töltötte meg a szobákat, és az az öröm, amit a jóságos apó hagy itt minden évben örökül.
