"Jöttünk kotyolni!"
Kotyoló fiúk járták végig az óvoda csoportszobáit ágakkal kezükben, s közben valamiféle tanácsokat osztogattak. A fagallyakat átnyújtották vendéglátóiknak, melyekért cserébe finomságokat kaptak. S mi volt eme vendégeskedés célja? Elmondom.
Eme cselekedet 2011. december havának negyedikéjének, Borbála napjának tiszteletére esett meg. Szt. Borbála, akit saját apja fejezett le kereszténnyé válása miatt, számtalan csoda részese volt üldöztetése alatt halálának napjáig. Több mesterség is védőszentjének tekinti, de számos népi hagyomány is fűződött e naphoz.
A Borbála-nap hiedelmei és szokásai hasonlóak a Luca-napéhoz, de a magyar nyelvterületen csak szórványosan terjedtek el. Egyik ilyen a kotyolás, mely nem más, mint énekléssel járó szerencsekívánás, termésvarázslás. A kotyolók házról házra járnak és kotyolnak a háziaknak, akik utána almával, dióval, kaláccsal kínálják őket.
"Kitty-kotty, kitty-kotty, adjon Isten bő bort, bő búzát, boroczkot, vörösfarkú malacot..."
S miket tanácsoltak az ovis kotyolók?
Például: a lányok ne varrjanak, mert bevarrják a tyúkok fenekét és nem lesz tojás!
Vagy: a ház előtt ne seperjenek, mert kisöprik a szerencsét!
Továbbá: ruhát ne szárogassanak az udvarban, így elkerülik a boszorkányok rontásait!
Szerencsére ilyen cselekedetekre itt az oviban vajmi kevés az esély, úgyhogy nincs mitől tartani.
Az ágak pedig arra szolgáltak, hogy ha ezeket vízbe teszik és kihajt karácsonyig, a leányok hamarosan férjhez mennek. Hát kíváncsi leszek, hogy kihajt - e!?
Szóval eme napon egy népszokást elevenítettek fel a gyerekek, s a kotyoló fiúk boldogan fogyasztották el a kapott finomságokat.
