"Hej élet, be gyöngy élet..."

Március 15. ünnepe

Március 15. és az 1848 - 49 - es forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére az Árnyas Óvoda is nemzeti színbe öltözött. A gyerekek az óvó nénikkel visszautaztak a XIX. századba, és ismerkedtek a kor szokásaival, a huszárok életével...aztán ünnepeltek...

"Huszárgyerek, huszárgyerek, szereti a táncot,
Az oldalán, az oldalán, csörgeti a kardot,
Ha csörgeti, had csörgesse, pengjen sarkantyúja,
Kossuth Lajos verbunkja, a muzsikáltatója."

Huszárok, vége a mulatozásnak, hív a kötelesség!

A huszárság története az ősidőkig nyúlik vissza, de elnevezésük mint lovas katona neve, 1458-ra tehető, amikor is Mátyás király húsz telkenként egy lovas katona kiállítására kötelezte alattvalóit.
A könnyűlovas, mozgékony katonák bátorságára, vitézségére, harcmodorára méltán lehetünk büszkék, hiszen dicső tetteik végigvonulnak a magyarság történelmén.

"Olyan ember volt mint akármelyikünk, olyan katona, mint bárki más. Olyan fából faragták, mint akár téged, akár engem, de ha felült ficánkoló, mozgékony, gyors, fáradhatatlan, szép magyar lovára, kezébe kapta a huszárkardot, és visszaszállt belé az ősi magyar lovasszellem, akkor más ember, más katona, más férfi lett belőle: magyar huszár!"

Sarkady Sándor: Fel!

"Itt az óra,
itt az óra!
Aki vitéz
fel a lóra!

Rajta vagyok, rajta máris-
vitéz volt a nagyapám is."

Az Árnyas kis vitézei csákót nyomtak fejükre, felnyergelték paripáikat, s 1..2..3..4.. menetelve elindultak, no, nem a csatába, csak abba a korba, amikor az ország szíve egy nyelven beszélt, amikor Petőfi megírta a Nemzeti dalt...
"Talpra magyar, hí a haza! " - s a nép ment a szabadság reményében.

Az ifjak sorra csatlakoztak a lelkes tömeghez, s álltak be katonának, a lányok nemzeti színű kokárdát tűztek a kalapokra, s intettek búcsút a legényeknek.

"Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára,
Aranymente a hátára, kard az oldalára,
Virágcsokor a csákóján, úgy megyen csatába:
Ne sírj rózsám, megtérek még a szabad hazába!"

Mindenhol piros, fehér, zöld zászlót lengetett a márciusi szél. A huszárok díszes öltözékben büszkén ülték meg lovaikat. A huszár ruha erejét nemcsak szépsége és a benne rejlő magyar szív adta, hanem a zsinórokba rejtett fém szálak, melyek védelmet nyújtottak a kardcsapások ellen. A gyerekek ezt közelről jól szemügyre vehették.

Az 1848 - 49 - es forradalom és szabadságharc szomorú véget ért, de hatása, eredményei megkérdőjelezhetetlenek. Nyilván az elért változások nem egy naphoz kötődnek, de március 15. emléke, az ifjak tettei és lelkesedése 168 év után is komoly gondolatokat hordoz, a szabadság, az összefogás és a haladás eszméinek lángját tartja életben.

E nap lángja töretlenül ég, s bár a politika szelei sokszor tépázták, igazi fényét nem tudták eloltani sosem. Köszönet ezért az óvó - tanító - és tanár néniknek, akik évről évre továbbadják a gyerekeknek ezt a lángocskát.

Az Árnyas ovisai kisvonaton utazva látogattak el Petőfi Sándor szobrához, amely most csöndes nyugalommal tekint a békés tájra. Buzdító versének sorai kedvesen csengenek a gyerekek hangján, hiszen ők többnyire még nem értik ezen gondolatok súlyát, nem tudják felfogni a régmúlt idők eseményeinek történelmi jelentőségét, de az átélt közös megemlékezés hangulata biztosan nyomot hagy szívükben.