"Csing-ling-ling, száncsengő"
Mostanában sokszor hallani a csengettyű hangját az Árnyas Óvodában. Ebben azonban nincs semmi meglepő, s bár a téli fagy, s ezzel együtt a jégcsapok csilingelése még nem érkezett meg, de a Mikulás szánjának és a karácsonyi angyaloknak csengettyűi az ünnepek közeledtével egyre hangosabban szólnak.
A hétvégén a csengettyű a Mikulás érkezését jelezte.
A nagyszakállú apóka útja pénteken az Árnyas Óvoda felé vezetett, szánjával itt landolt valahol a közelben, éppen úgy, mint ahogy ezt minden évben teszi. Már jól tudja, hogy itt sok jó gyermek tölti mindennapjait, akik nagyon várják őt. Igyekezett is, hogy Rudolffal és a többi rénszarvassal minél előbb megérkezhessen hozzájuk. Igaz, hogy hó sehol se volt - ez már évek óta nem meglepő -, még szerencse, hogy a Mikulás szánja repülni tud!
Hogy a várakozás percei gyorsabban teljenek, az óvó nénik egy kedves bábelőadással készültek a gyerekek szórakoztatására. A mese a Télapó bácsi műhelyében játszódik, ahol a manók szorgosan készítik az ajándékokat, melyeket a gyerekek leveleiből olvasnak ki.
Rutinosan, szakavatottan megy a munka, ám megérkezik egy újonc, Mini manó, aki nem igazán figyel mesterére, a fa építőkocka készítőjére. Ebből a félreértésből fakadóan elkészít egy olyan építő játékot, melyet nemcsak egymásra lehet rakosgatni, hanem összeilleszthető is. Eme "hiba" a manócska figyelmetlenségéből és kreativitásából fakadt, ám ezzel a "malőrrel" mégis nagy örömöt tudott szerezni a gyerekeknek.
A Mikulás már ebben a mesében megjelent, de a gyerekek hamar rájöttek arra, hogy ő még nem az igazi, akire várakoznak.
A mese után a nézőközönség még örült egy kicsit a kedves báboknak, aztán menniük kellett, mert ...
"Bum, bum, bum, bum, bum, bum, bum.
Ki zörög a nagy kapun?
Ajjajjaj a Mikulás,
Jók legyünk, pajtás!"
.....megérkezett a Télapó. Alakja a régi, arca kedves és mosolygós. Piros puttonya tömve volt mindenféle jóval.
A gyerekek szívélyesen beeresztették és hellyel kínálták a jóságos öreget. Az óvodások kissé izgatottan énekeltek, verseltek neki, volt ahol táncra is perdültek vele. Aztán a Mikulás elővette a manók által írt jegyzetét, s egyenként hívta maga elé a gyerekeket. A Télapó tényleg mindent lát, mindenkiről tudott egyet s mást, jót, s kevésbé jót egyaránt. Az utóbbiból nem sok jutott, így a nagy piros puttonyból az összes gyermek megkapta Mikulás bácsi ajándékát, az édességgel teli csomagot."Forgácsot, szárított botot", akarom mondani virgácsot senki nem kapott, de egy - két jó leszek ígéretnek azért el kellett hangoznia.
Mikulás bácsi puttonya lassan kiürült, búcsút vett a gyerekektől, léptei kopogása és a "csin-ling-ling" egyre halkabbá vált, mígnem ismét csend honolt a tájon. Az izgatottság érzése lassan feloldódott, helyette a csomagok papírcsörgése és az az öröm töltötte meg a szobákat, melyet a jóságos apó hagy itt minden évben ajándékul.
