"Azért a víz az úr!"
"Föltámadott a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje."
1848. március 15. E nap beírta magát Magyarország történelmébe. Esős nap volt, de a nép lelkesedése, szabadságvágya mindennél erősebben tombolt. A nép áradata megmozgatta egész Európát.
"Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudtátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép."
2013. március 15. Azt hiszem e nap is sokáig az emberek emlékezetében marad. Tombolt az időjárás, kiadta minden eddig felhalmozódott dühét. Olyan volt, mintha a 165 évvel ezelőtti események során keletkezett összes érzelem iszonyú erővel robbanna ki, és mutatja meg magát az utókor számára.
"Reng és üvölt a tenger,
Hánykódnak a hajók,
Sűlyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve, tépve lóg."
Kemény küzdelem volt akkor is, ma is. Küzdelem az életért, a szabadságért.
"Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ki magadat,
Mutasd mélységes medred,
S dobáld a fellegekre
Bőszült tajtékodat;"
1848. március 15. - 2013. március 15. Az összefogás napja. Összefogás a közös cél érdekében. Talán egy jel volt, hogy ez az ünnep nem az enyém, tied, övé, hanem a miénk. Az ország sem az enyém, tied, övé, hanem a miénk, akárcsak a Föld. Csak így juthatunk előbbre. Nem jobbra vagy balra, hanem előre. Együtt. Most és itt.
A Föld is kikövetelheti, ami jár neki. Megvan hozzá az ereje. Ezt ma nekünk mutatta meg. Hát ébredjünk, Magyarország!
"Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!"
Az időjárás miatt sajnos a mi ünnepi megemlékezésünk is elmaradt. A gyerekek lelkesen készülődtek rá, tanultak verset, éneket, táncot, ismerkedtek a korral, a huszárok életével, vésődtek be a piros, fehér, zöld színek mélyen a kis szívekbe.
Az óvodások talán valamelyest érzik e nap fontosságát, talán ki is tudják mondani, hogy forradalom és szabadságharc, de szerencsére számukra tartalmuk egy érzés csupán.
Az ünneplés elmaradt, de 2013. március 15. sokkal komolyabb megemlékezést kívánt az emberektől. Tettre szólított sokakat, olyanra, mely eltörölte a két nap között eltelt 165 évet. Olyanra, mely eggyé olvasztotta, közös nevezőre hozta e két dátumot. E közös nevező nem más volt, mint az összefogás, melyről most nem ünnepi díszben lehetett beszélni, hanem megélni, átélni, átérezni.
Egy téli, nagy vihar kellett, hogy az emberek átérezhessék, hogy mit jelent ez a szó.
Vajon hány ilyen március 15. kell, hogy tényleg tanuljunk belőle, hogy ez az összefogás a baj elmúltával is megmaradjon? Reméljük nem sok.
