Méhecskék évzárója
Ismeritek a csincseréket, ádám vackot, tengelecki butykot? És vettetek már ciróka, marókát, egyedem, begyedemet? Nem? Pedig "megéri, nem drága, három bukfenc az ára."
Ilyen ízes népi ínyencségekbe kóstolhattak bele a Méhecske csoport évzáró ünnepségének meghívott vendégei.
Az elmúlt századok sok kedves népi hagyományt hagytak hátra az utódoknak, melyek közül néhány már kiveszőben van, de szerencsére akadnak szép számmal, melyek - főleg vidéken - a mai napig élnek. Ezekből gyűjtögettek egy csokorra valót a kis Méhecskék, s adták át hangulatukat a hallgatóságnak. Az Árnyas gyerekeknek ismerősek ezek a népszokások, hiszen ebben a hagyomány őrző óvodában igen sok kel életre az év folyamán, s örömmel mondhatom, hogy az apróságok nagyon élvezik ezeket a "játékokat".
A műsorban bepillantást nyerhettünk a Mihály-napi vásárba, majd szüreti hangulatba kerültünk, utána Luca napi kotyoláson termést hozó jó kívánságokban részesültünk, persze mindezt a nép ízes nyelvén kaptuk, igazi népi humorral megfűszerezve.
"Ennek az asszonynak akkora nyelve legyen, mint egy tepsi!
Úgy forogjon, mint a nagypénteki kereplő."
Korán sötétedő téli estéken a fonók teltek meg élettel. A munka mellett a mulatságok is helyet kaptak. A fonóházakban igencsak kívánt vendégek voltak a legények, akik incselkedtek, tréfálkoztak a leányokkal.
"Mit ér az a ráncos szoknya,
Ha a leány tipe - topa!
Előbb tanulj szitálni,
Aztán farod riszálni!"
De a leányoknak sem kellett több! Nem hagyták magukat:
"Ez a legény jaj de szép,
mint a három lábú szék.
A szemei ragyognak,
mint a füles bagolynak."
S mint tudjuk, az ilyen incselkedések mellé gyakran bekéretőzött a szerelem.
Még igencsak elevenen él a gyerekek fejében a pünkösdi király és királyné választás, hiszen ez kb. két hete történt az oviban. S most ennek az új életet köszöntő ünnepnek élményét is átnyújtották a vendégeknek.
"Piros pünkösd napján
Mindenek újulnak: a kertek a mezők
Virágba borulnak."
Hamarosan azonban nemcsak a mezők virágosodtak ki, hanem az óvó nénik és az a ballagó óvodás, akit szeptembertől már az iskola tárt kapuja vár.
Most csak egy kislány búcsúzott a Méhecskéktől, de semmivel sem volt sem vidámabb, sem könnyebb az elválás, mintha többen ballagtak volna. Ha megválik valaki egy csoporttól, mindig űr marad utána. Most is.
Az űr leginkább az óvó nénikben és a legkedvesebb barátokban keletkezik.
De a könnycseppek hamar felszáradnak, mert mindenki tudja, hogy az óvoda mindig szeretettel visszavár. A tarisznya gazdag útravalót tartalmaz: az Árnyas szellemiséget, mely az évek során mélyen beivódott, s mely mindig elkísér.
