Madárovi házi állatokkal
Így Márton nap után a gyerekek igen sokrétű ismeretekkel rendelkeznek a libákat illetően. De hogy a ház körül élő állatok egyike se szenvedjen hiányt, a Madárovi Barna bácsijával róluk kezdtek komoly értekezésbe, tapasztalat cserébe.
Elsőként jött szóba a baromfiudvar nagytorkúja, a kukurikú szószólója, a kakas, akinek nem az a legfőbb dolga, hogy ébresztő óra hiányában az embereket keltse, hanem hogy területét és udvarhölgyeit bebiztosítsa. Kotkodákol is neki a sok tyúk!
"Nagy vitéz volt, a kandúrtól se félt,
alig hajnalodott, már cicerélt,
sarkantyúja tyúkokat szédített,
hátukon ott a sok vitézi tett. " / Barta László: A kakas /
A sorban a liba következett. Mindenki jól tudta, hogy szeretjük megenni a husiját, a nyakát és a csemegéjét!, tolla pedig a dunna melegét biztosítja a didergők számára.
Régmúlt időkben, mielőtt Bíró László feltalálta volna a golyóstollat, lúdtoll segítette az írott betűk papírra juttatását.
"Rút! Rút! Rút!
Föl is, le is út:
mérges Pulyka, te szereted
csak a háborút!"
Igen, a pulyka. Kiderült hogy feje és lebenyei eredetileg kék színűek, csak mérges pulyka állapotában vörösödnek be. Lehet, hogy nem csak náluk lehet megfigyelni ezt a jelenséget?! Pedig mennyivel jobb békességben élni!
- És miért tartjuk a pulykát?
- Hogy ne szökjenek ki.
Ez fontos szempont, különben nem tudnánk se megenni, se tollát felhasználni íjvessző vagy legyező készítéséhez, mellyel azonban - ezt szeretném mindenkivel megosztani - nem legyet csapunk le. ( Bár végtére is ha éppenséggel nincs erre más mód!? )
Következett az apróságok kedvence: a nyúl.
- És miért tartjuk a nyulat?
( Ugye már tudjátok a választ. )
- Azért, hogy ne szökjenek ki.
Mert különben őket se tudnánk se megenni, se szőrükből bundát készíteni.
( Hú de durván hangzik! )
Utánuk érkezett a nagyszakállú, no nem a Mikulás, bár hamarosan ő is jön, hanem a kecske, aki könnyen megél mindenhol, mert elég igénytelen, mindent megeszik, megrág.
"Mek mek mek,
Mek mek mek,
Hány fej káposztát
Ettél meg?" / Pákolitz István: Kecske /
Csöndesen bégetett a csavart szarvú kos és a rackajuh, akik jó meleg, igazi gyapjú kabátot viselnek, néha kölcsön is adják az embereknek.
A bivaly, aki nagyon erős, imádja a vizet, így ha út közben meglát valahol egy kis tavat, folyót, jaj annak a szekérnek, mely utána köttetett, hát még annak, aki rajta ült! Nem marad ott szárazon senki sem!
A végén következtek a házi kedvencek, a ló, a nagy vadász macska és az igaz jó barát kutya.
Innentől kezdve az élmények kifogyhatatlanok..., de ezeket már Ti is ismeritek.
