Madárdalos Madárovi
Milyen kellemes érzés reggel madárdalra ébredni! Süt a nap, csivitelés hallatszik be az ablakon. Néha megrezzen az ág, s ekkor pontosan ki is derül, honnan jön a hang. Tavasszal azt is meg lehet figyelni, hogy a gondos szülők hol nevelgetik, tanítgatják fiókáikat. Ilyen megfigyeléseket végeztek a gyerekek a Madárovi Barna bácsijával.
Az óvoda fáira sok madáretető és odú van elhelyezve, hogy a madarak télen könnyebben találjanak maguknak élelmet és szállást. Ilyenkor tavasszal a Madárovi Barna bácsijával a gyerekek meg szokták nézegetni, hogy mit rejtenek az ember készítette madár hajlékok.
Volt amelyikben csak üres fészket találtak. A gyerekek elmesélték, hogy sikerült megfigyelniük, hogy a veréb család már elhagyta fészkét. A fészkek főleg a környéken fellelhető "anyagokból" készülnek, s itt nemcsak természetes építőelemekre gondolok, hanem ember által elhagyott hulladékokra is, pl, kötöző madzagra. Ezeket a fészkeket el kell távolítani az odúból, hogy a következő lakókat tiszta otthon fogadja.
Találtak olyan odút, melyben apró, sötét foltos, pici tojásokat találtak. Ezek is verebeké, melyekben a kis fiókák még csak várják a szabad életet. Ilyen kis tojásokból igen aprócska madarak bújnak ki, de önmagában a felnőtt verebek sem olyan nagyok. Ezt meg is nézhették a gyerekek, ugyanis Barna bácsi bemutatott nekik egy igazi csontvázat. Persze az kis vitrinbe volt elzárva, a madárka csontjai olyan vékonynak, törékenynek tűntek. De hát végül is milyen legyen egy ilyen apró lénynek? Nem lehet akkora, mint egy elefántnak, mert akkor már nem verébről beszélnénk, hanem elefántról, s az különben sem férne bele egy odúba.
Aztán elkövetkezett a legnagyobb csoda. No nem találtak mégis elefántot az odúban. Nem. De helyette aprócska kis verébfiókákat vehettek szemügyre a gyerekek. S nem csak megnézhették, hanem lehetőséget kaptak óvatosan megsimogatni pelyhes kis fejüket. Az aprócska emberek még apróbb lényekkel találkoztak, s a kis fiókák előbb utóbb mindenki arcára mosolyt varázsoltak.
Ők még repülni nem tudnak, de remélhetőleg hamarosan az ő csivitelésükre is ébredhetünk reggelente. Addig is nőjetek nagyra madárkák!
