Kigyúlnak a fények

Így tél felé közeledve a nappalok egyre rövidülnek, a táj hosszú órákra sötétbe burkolózik, ám az égen és az otthonokban kigyúlnak a fények, s mint megannyi szentjánosbogár mutatnak útirányt a járó-kelőknek.

A kisgyermekek számára talán a sötétség az egyik legfélelmetesebb dolog mindennapjaik megélésében, valószínű azért, mert akkor minden olyan színtelenné, sejtelmessé válik, minden s mindenki egyforma lesz, elvész a szemek csillogása, az arcok mosolya, a jellegzetes egyedi vonások eggyé olvadnak, s természetesen fantáziájuk is beindul.

Ám ha felgyullad a sötétben egy kis fénysugár, a sötétség szertefoszlik, s kettejük táncából megannyi izgalmas játék bontakozik elő a gyerekek számára.
Ezeknek a játékoknak köszönhetően ha nem is teljesen, de egy lámpa villanásnyira a kicsik barátságot kötnek a sötéttel.

Valljuk be, hogy vannak dolgok, amiket sötétben jobb csinálni, mint világosban: például diafilmet nézni, mozizni, árny játékozni, Márton napján manót keresni, a csillagokban gyönyörködni...,

...de a gyertya lángját táncoltatni is sötétben sokkal érdekesebb.
Ilyenkor az aprócska láng sárgában fürdőző fénnyel árasztja melegét, s közben táncot jár, mintha élne. Árnyékának lassú ringása mozgásba hoz mindent, melyekre értelmet lehelt, mindazokat, amikre hatással van.

Természetesen mindennapi életünkhöz, az igazán önfeledt játékhoz, az alkotáshoz, az aktív tevékenykedéshez a fény nélkülözhetetlen társunk. Fény nélkül nincs élet, a fény az a varázsló, mely a világot széppé, színessé és változatossá teszi.

Ezekben a napokban rengeteg gyertya ég. Az emlékezés gyertyái.

Megszámlálhatatlanul sok lángocska gyullad fel, s kelt életre ezer meg ezer emléket. Olyanokat, melyekre csak én emlékszem, meg Te, meg Te, meg Te...Mindenki a magáéra. A kedves arcokra, melyek belevésődtek mélyen a szívekbe. Arcokra, melyek most már fönn ragyognak az égen.

Sötétbe burkolózott a táj. Gyertyák ezrei égnek. Életre keltették nemcsak a körülöttük lévő tárgyakat, hanem a megfakult emlékek képeit is új színekkel töltve.

Öröm, bánat, szeretet, remény, vágy érzése kavarog ölelkezve. Egyszerre kapcsolódnak múlthoz, jelenhez, jövőhöz.

Egy percre megáll az idő.
Minden mozdulatlan.
A lecsorduló viaszcseppek is megmeredtek.
Csak a gyertyák lángja táncol megannyi emlék eleven fényével.