Kiállításon - Füzesi Zsuzsa rajzai
Szép kiállítás nyílt januárban a Magyar Kultúra Napjának tiszteletére az Erdőkertesi Faluházban Füzesi Zsuzsa meseillusztrációiból. Az Árnyas Csigák útnak eredetek, hogy szemrevételezzék azokat, s segítségükkel barangoljanak egy kicsit a mesék birodalmában.
Füzesi Zsuzsa az egyik legismertebb és legnépszerűbb gyerekkönyv-illusztrátor Magyarországon. Több, mint 120 kötetet illusztrált, 24 rajzfilmet rendezett, köztük a nagy ho-ho-horgász sorozatokat, de ő volt a Vuk egyik animátora, részt vett a Mézga család, a János vitéz, a Hugó, a víziló készítésében is.
Rajzai kedvesek, elevenek, természetesek, a gyermeki fantáziát, képzeletet könnyedén repítik magukkal a mesék világába. Segítségükkel igazán értékes és színvonalas irodalom kerül olvasótáborának kezébe.
Így ír erről az alkotó:
„a számítógépes animációban nincs benne az emberi kéz sutasága, ami az egésznek a báját adja. Eredetileg maga Disney is sokat rajzolt. A népszerűségemet arra próbálom felhasználni, hogy a gyerekek csak színvonalas, elsőrendű irodalmat kapjanak. Nekünk magyaroknak szerencsénk volt a szerencsétlenségben, hogy az ötvenes években szinte minden nagy író, költő le volt tiltva, ezért csak gyerekkönyveket írhattak. Ennek köszönhetjük azt a gyerekirodalmat, amelynek alig akad párja a világon. Egyébként a szépirodalom valóságos megszállottja vagyok. Az egész életemet végigültem: vagy olvastam, vagy rajzoltam. Ha az illusztrálás nem volna, nem is tudom, mi lenne velem. Könyv nélkül nem tudok élni.”
A könyvet semmi sem pótolhatja. Pedig a modern társadalom úgy gondolja, hogy igen. A filmek, a televízió, a számítógép nyújtotta képi világ versenyre kelt a képzelettel, s sajnos látszatra nyerő pozícióban van..., jelenleg..., ám ezek a hosszú távon kifejtett romboló hatása már igencsak érzékelhető.
A gyerekek nem szeretnek olvasni, s a helyzet az, hogy nem is tudnak
( elnézést, tisztelet a kivételnek ).
Sajnos a mai oktatási rendszer a gyerekeket olyannyira túlterheli feleslegesen, hogy már olvasni, írni sincs idő tisztességesen megtanulni, mert akkor lehet, hogy kevesebb fogalmat vagy képletet sikerül bepréselni a fejekbe. Igaz, hogy ezekből nem marad meg semmi, soha elő nem kerül többé, de legalább sem írni, sem olvasni, sem tanulni nem szeretnek a gyerekek, és elérték, hogy a helyesírás és az értő olvasás is komoly gondot okoz sokak számára.
Az ovis korosztályban is nagyon sok a beszédhibás gyerek, mely probléma orvoslására időben oda kell figyelni.
Otthon a szülőknek törekedni kell arra, hogy gyermekükkel minél többet olvassanak meséket, verseket, megszerettetve velük ezzel a könyveket, az olvasást, s amennyit csak lehet beszélgessenek egymással, ezzel is erősítve a szülő - gyermek kapcsolatot.
Ahogy nő gyermekünk, sajnos egyre több kedvezőtlen hatással kell számolnunk, melynek kivédése nem könnyű feladat. Ezért kell kis korban, amikor még értékítélet nélkül, mindenre nyitottan áll a gyerek a világ dolgai felé, szilárd értékrendet teremteni. Ez nem egyszerű feladat, komoly szerepük van ebben a szülőknek, de az óvodákra és az iskolákra is fontos feladat hárul.
Ezért is öröm ez a kiállítás, mert nemcsak a könyvekben látott rajzokat nézhettük meg eredetiben, hanem jó lehetőséget kínált a könyvek és mesék megszerettetésének folyamatában való munkálkodásban.
Az Árnyas kis Csigái az óvó nénik vezetésével nézték végig a kiállított képeket. Több mese elevenedett meg az óvodások szeme előtt, a legtöbbet közülük jól ismerték. Látták borsószem királykisasszonyt a vánkosokkal kipárnázott ágyon szomorkodni, a szegény ember orrára nőtt kolbászt A három kívánságból, azonnal felismerték Hófehérkét, de a hét törpe neveit is remekül fújták, Hamupipőke és a kis hableány is ismerősként mosolygott le rájuk. Ezek a mosolyok a gyerekek arcán viszonzásra találtak.
Január 22 - én ünnepeltük a Magyar Kultúra Napját, február 21 - én pedig a Nemzetközi Anyanyelvi Nappal fejezhetjük ki tiszteletünket népünk anyanyelve iránt, melyre méltán lehetünk büszkék. G.B. Shaw drámaíró így ír nyelvünkről:
“Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”
Ezeket a titkos rezdüléseket hogyan fedezhetjük fel, érezhetjük át a legteljesebben? Természetesen a könyvek sorainak és személyes kis világunknak bensőséges találkozásakor.
Örüljünk annak, hogy ez a csodás nyelv a miénk, olvassunk minél többet, s őrizzük meg kultúránkat, mert tengernyi kincset rejt. Füzesi Zsuzsa munkásságának e kiállításon megtekintett kis részlete egy volt most közölük. Köszönjük szépen!
