Hujujujujujujujjj!

Ezzel a vidám kurjantással zárult az Árnyas óvodások múlt hete. Ám még mielőtt lezárnánk, elmesélem, hogy mivel kezdődött, folytatódott, és mi előzte meg közvetlenül a "hujujujujujujujjj!" felkiáltást.

Régmúlt időkben, amikor még divatja volt fonóba járni, gyakran látogatták meg e helyet a leányok, ... nyomukban a legények. A fonó ugyanis a közösségi élet legfontosabb helyszíne volt, ahol is a fiatalok társas élete, ünnepeik, az udvarlás és a párválasztás zajlott.

"Egy lánynak egy este általában két orsót kellet lefonnia, de valójában csak a legények érkezéséig fontak, azután már a játék, szórakozás került előtérbe."

Az Árnyas fonójában a párválasztás még nem igazán mozgatja a leányok és legények fantáziáját ( legalábbis én ebben a hitben élek ), bár az első ovis szerelem ( melyre felnőtt korban is emlékszik az ember ) itt - ott felütheti a fejét, de a legfőbb tevékenység mégiscsak a játék és a szórakozás.

A játékot azonban megelőzi némi munka, leginkább kézimunka, s ha azt a gyerekek játékként élik meg, akkor már jól indul a nap, s mi lesz még később!

A fonóban összegyűltek szőttek, fontak, varrtak, fazekaskodtak, szóval minden olyasmit tanultak, melyek ismerete igencsak áldásos tud lenni egy háztartásban. Régen biza az volt, manapság is az lenne, de...
S miközben szorgosan jártak a kezek, a legidősebb leány ( inkább asszony ) mesélt. Népmeséket, szépeket, tanulságosakat, melyek szájrul szájra terjedtek, s lám megőrződtek.

Közben énekeltek, nótázgattak, zenéltek, ...majd megéheztek.

Elődeink a gyomrok korgására is kiváló gyógyírrel rendelkeztek, melynek elkészítésébe az Árnyas óvodások is bepillantást nyertek. Gyúrni, kavarni, nyújtani, kóstolni, enni - ez ám a gyógyír, és remek szórakozás!

S hogy mennyi finomság készült? Íme csak címszavakban ( a következő cikkben a recepteket is közre adjuk ): tócsni, szilvás papucs, vízen kullogó, dübbencs, túrós pogácsa, töki pompos, csokis kalács.
Van esetleg köztük olyan, amelyikről nem hallottatok? Vagy hallottatok, csak még nem ettetek? Ugye, hogy jól jön majd a recept! Ezek többségében nemcsak igazi hagyományos magyar ételek, hanem nagyon finomak is. És ha még egyik - másik kemencében sül! Kívül piros, ropogós, belül puha, omlós, az illata...hmmm! Nyami, nyami...

Míg a kemencében sültek a falatok, addig az ovisok a héten tanult és játszott népi játékokkal múlatták az időt.

Zömében körjátékok, népi játékok voltak ezek egyszerű kellékek segítségével, de a gyerekek annyira élvezték őket, hogy legszívesebben magam is közéjük álltam volna. ( Csak akkor most nem lennének fényképek, ugye. )
A csúfolódók pedig még inkább megízesítették ezeket.

A tánc sem hiányzott az Árnyas fonó életéből.

Szólt a vidám népzene, a gyerekek léptek jobbra, léptek balra vagy épp fordítva, ki hogyan érzett rá a ritmusra, pörögtek, forogtak, s olyan vidám hangulat kerekedett, hogy csuhaj! Meg persze "hujujujujujujujjj"! Mert ez előtt a "hujujujujujujujjj" ( de jó ezt gyorsan gépelni is, hát még kimondani ) előtt tánc volt ám a javából! Árnyas össznépi táncház. A hét méltó befejezése. Izzott a levegő, harapni lehetett a jókedvet.

Ha hajdan ilyen volt az élet a fonókban, akkor sajnálhatjuk, hogy ma már idejüket múlták. Az Árnyas Óvoda gyakran zeng a jókedvtől és a vidámságtól, ám ezúttal kapott valami igazán ízes, füstös hangulatot hozzá, ami a modern kor műanyagáradatából teljesen hiányzik.