Gágogó talpacskák
Ortopédiai szűrésen vehettek részt a gyerekek hét elején az oviban. A vizsgálódás lényege az volt, hogy megállapítsák, hogy az óvodás gyerekek csontjai, izmai, testtartásuk szépen fejlődik - e, ill. vár - e rájuk valamilyen teendő ennek érdekében.
A leggyakoribb probléma, ami leginkább előfordul ebben a korban a lúdtalp.
A szűrést végző doktornénik, Dr. Kerekes Éva ortopéd szakorvos írt egy cikket a lúdtalpról, melyet szeretnénk megosztani Veletek, hogy segítségetekre legyen annak megelőzősében vagy kezelésében. Íme:
A lúdtalp megelőzése és kezelése
A kisdedek, kisgyermekek és serdülők talán egyik legtöbb panaszt okozó elváltozása a lúdtalp.
A láb az egyensúlyozó, támaszkodó szervünk. Lábunk nem simul teljesen a talajra, álláskor három ponton támaszkodik. A lábat alkotó csontok nemcsak egymás mellé, hanem egymás fölé is illeszkednek, így lábunk boltozatos szerkezetté alakul. A boltozatos alak rugóként funkcionál. A hosszanti boltív a sarokcsont, az ugrócsont, a sajkacsont, az ékcsont és a lábközépcsontokon keresztül halad, hátsó és közép részen egységes elől 5 ívre oszlik. Legmagasabb a II. ív. A haránt boltív az ékcsontok és a lábközépcsontok területére esik.
A test súlyának viselésére a boltozatos láb alkalmasabb, mint a lapos talp. Az építészetből ismert, hogy a boltozatos szerkezet teherbíró képessége többszöröse az azonos elemekből épített sík lapnak.
A lábboltozat nem merev, mert a csontok közti szalagok és az ízületek rugalmassá teszik azt, mely járás során a rázkódást tompítja és a járás simaságát biztosítja. A láb csontos-szalagos boltozatát az inak, izmok, ízületek együttesének dinamikus működése alakítja és tartja fenn.
Ha az alsó végtag teherbírása és a megterhelés közötti egyensúly megbomlik statikai lábdeformitások és ahhoz társuló panaszok, betegségek jöhetnek létre.
A lúdtalp, más néven boka-harántsüllyedés bármely életkorban előfordulhat. Enyhétől a súlyos, a járást is nagymértékben befolyásoló elváltozások is létezhetnek.
Csecsemőkorban, vagy még éppen járni kezdő gyermeknél a hosszboltozat hiánya még nem kóros, ez a normális. A járás során, az aktív izommunka segítségével alakul a boltozat, a megterhelés hatására a talpi zsírpárna eltűnik. Ha két-három éves gyermeknél a sarokcsont felső része és a boka befelé fordult helyzetben van, ez a későbbi lúdtalp kialakulásához vezethet. A sarokcsont minimális befelé fordulása még nem kóros, mert a járás kezdetén a sarok belső része érinti a talajt.
A szülők sokat tehetnek azért, hogy megelőzzék a lúdtalp kialakulását.
A családi példa meghatározó lehet. Korán, már óvodás korban kell a gyermekekben kialakítani a mozgás szeretetét, ezért a megfelelő életvitelhez a szülői példamutatás is szükséges.
Vannak kritikus életszakaszok, amikor különösen oda kell figyelnünk, hogy mit tehetünk, és mit ne tegyünk.
Az önállóan még nem járó csecsemőt soha ne sétáltassuk kézen fogva, még akkor sem, ha a gyermek úgymond maga „követeli” azt. Ezzel akaratlanul is túlterheljük a láb izomzatát, és a fáradt izmok nem tartják jól az ilyenkor még laza ízületek által meghatározott boltozatokat.
A gyermekek a járás tanulásakor legyenek inkább mezítláb, esetleg természetes talajon, hiszen a talp felől jövő ingerek az egyensúly kialakulásához is szükségesek, és a láb körüli izommunka is hatékonyabb.
Óvodáskorban és az iskoláskor kezdetén a gyermekek napi terhelése megváltozik, több káros hatás is éri őket. Mozgásszegény életmódra kényszerülnek, a sima kemény talajon való járás fölöslegessé teszi a lábizomzat aktív működését, így azok elgyöngülnek. A hiányzó természetes mozgást pótolni kell, ajánlatos napi 10-15 perces lábtornát végezni.
Néhány tornagyakorlat: sarkon járás, lábujjhegyen járás kb. 20-20 lépés. Ülve a két talp közé fogjunk egy labdát és emelgessük 20-szor. Lábujjal emelgessünk, csipegessünk fel apró tárgyakat, zoknit, papír fecnit 20-szor.
Tegyük lehetővé, hogy gyermekeink minél többet fussanak, járhassanak mezítláb természetes, egyenetlen, szúrós („ingert képző”) talajon.
Törekedjünk arra, hogy gyermekünk kérges, száras szandált, cipőt viseljen, amely nem tartalmaz betétet. A nagyon bedőlő bokájú kisgyermekeknek döntött sarkú, úgynevezett supináló cipő viselése javasolt, hiszen a rossz, kéreg nélküli, merev, kemény talpú cipőnek is szerepe van a lúdtalp kialakulásában. Az iskolai tornacipő talpa és sarka ne legyen túl vékony, mert ebben a cipőben nem csak a boltozatokat terheljük túl, hanem a sarokcsont krónikus fájdalma is kialakulhat.
Nagyobb korban, serdülőkorban lúdtalp esetén különböző betétek viselését javasoljuk a torna mellett. Fájdalmas, merev lúdtalp esetén kórházi kezelés keretei között meleg pakolások, párakötések, gipszelések alkalmazása jöhet szóba. Extrém, konzervatív kezelésre nem javuló esetekben különböző műtéti eljárásokkal képezhetünk jó boltozatot és kerülhet a sarok is jó helyzetbe.
A cipő megfelelő mérete is fontos. A túl nagy és túl szoros cipő sem egészséges. A túl nagy cipőben csúszkál a gyermek lába idő előtt elfáradnak az izmocskák. A szoros cipő bőrkeményedést, lábdeformitást okozhat. A méretválasztáshoz elengedhetetlen a gyermek jelenléte. Akkor megfelelő a méret, ha a gyermek lába végig éri a cipőt, és maximum a kisujjunk fér a sarok és a cipő közé. Ne adjunk a gyermekre más által már „kihordott” cipőt.
Összegezve a lúdtalp kialakulásának megelőzésben fontos szerepe van a jó kiképzésű, kérges cipőnek és a tornának, valamint a természetes talajon való járásnak.
Dr. Kerekes Éva
Ortopéd szakorvos
