Búcsú a téltől
A tavasz már igencsak a tél sarkában jár, már alig várja, hogy színre léphessen, s melegével, kék egével, szellőivel és virágaival új táncba kezdhessen az élőlények nagy örömére.
Attól függetlenül, hogy már mindenki nagyon várja a tavaszt, a tiszteletet a tél is megérdemli. Ő is részese az élet körforgásának, illő hát ezt az évszakot is szépen elbúcsúztatni. Igaz, hogy a hóval csínján bánt ( több pattogatott kukoricaszem volt az ovisok táljában, mint ahány hópehely az idén az udvaron), ám ünnepei minden évben megmelengetik a szíveket.
Az Árnyas óvodásai mesékkel és énekekkel búcsúztak el a téltől, majd hozzáláttak előkészíteni a terepet a tavasz érkezéséhez.
Bars Sári: Tavaszköszöntő
Csivitel a sok veréb:
Télúrfiból már elég!
Zord Február, tova fuss,
Jöjj el hamar, Március
Zsenge lánya, Napsugár!
Kicsi és nagy téged vár.
Arany hajad terítsd szét,
Zöldüljön ki minden rét.
Bontsál szirmot Hóvirág,
Hadd szépüljön a világ.
Fiúk, lányok táncba fognak,
Tavasz, tavasz lesz, már holnap!
Mára megérkezett március elseje, a tavasz első napja. Bár a napocska meleg sugarait a tél még elzárja előlünk, a hóvirágoknak nem tudta útját állni. A kis fehér virágok előbújtak a földből, köszöntsük fel velük a tél utolsó havának, februárnak ünnepeltjeit. Például e hónapban ünneplik a Mátyások névnapjukat. Ilyenkor az Árnyas ovisai megemlékeznek hajdan élt neves királyunkról, Mátyásról, s gyakran el is látogatnak udvarába. A gyerekek pont a híres budai kutyavásár idején toppantak be, így szemtanúi lehettek annak, hogyan segítette pénzhez Mátyás király a szegény embert, és hogyan leckéztette meg a rátarti gazdag parasztot.
Az eset végeztével a király fényes lakomára invitálta jövőből érkezett vendégeit, ettek, ittak, jót mókáztak, s a lakoma végeztével búcsút vettek egymástól. Búcsú a téltől, búcsú Mátyástól, hiába február utolsó hete ezt hozta magával. Sokat könnyezik is a tél ezekben a napokban, nem akar elmenni, inkább maradna még az emberek társaságában.
A tél örömére a kis Sünik még kifejezetten őt keresték, amikor kilátogattak az Árnyas Kertben lévő ágyásukhoz, hogy elszórják benne a mákszemeket. Mondjátok, korán van még az ültetéshez! A mák esetében nem, mert azt hólébe kell ültetni. Hólét a tél ugyan nem adott, de a sok esővíz és az öntözés talán ugyanúgy megteszi hatását. Majd kiderül...
Egyelőre csak az ég derült ki egyszer - egyszer, amikor a telet sikerült felvidítani, például akkor, amikor a gyerekek Lili néni tavaszi énekét dalolták. Talán ettől lett a télnek leginkább jókedve. Úgyhogy dalra fel, nótázzunk együtt!
"Zengjen az ének, vége a télnek,
Madárka csicsereg, közeleg a kikelet.
Röppen a cinke, hívja a párja,
Kibújik a földből picike bogárka.
Zöldell a fű is, kéklik az ég is,
Simogat a szellő, zakatol a szív is."
Nemcsak a nótaszó, hanem a színes virágok is vidámságot hoznak a szürkeségbe, így a gyerekek gyönyörű kis hóvirágokat hímeztek, ragasztottak, sárga aranyvesszőket készítettek pattogatott kukoricából. Az alkotások mosolyt csaltak a tél arcára, ám csak rövid időre feledtették bánatát.
Ne búsulj tél, jövőre visszavárnak a gyerekek, de reméljük, hogy kicsit több hóval ajándékozod meg őket.
Most búcsúzunk tőled. Viszlát tél! Jövőre újra várunk!
S most jöjjön a tavasz!
