Boldog péntek 13 - at!
Sokan a fejükhöz kapnak, amikor megtudják, hogy péntek 13.- ra esik. Pedig ez a korlát csak a mi fejünkben létezik, - persze történelmi eseményeket, magyarázatokat lehet hozzá rendelni, - de alapjába véve rajtunk, gondolatainkon és hozzáállásunkon múlik, hogy milyenné tesszük e napot, akárcsak a többit. Vajon hogy sikerült ez a nap az Árnyas Óvodában? Bosszankodásra vagy örömre adott okot?
December 13. ( péntek nélkül is ) Luca napja. E név hallatán talán a legtöbb embernek a Luca széke és az mondás ugrik be leginkább gondolatába, melyet gyermekeinknek is oly sokszor emlegetünk: olyan lassan készülsz el, mint a Luca széke. A lassúság és eme ülő alkalmatosság között az az összefüggés, hogy ezt a széket nem szabad ripsz - ropsz összeeszkábálni, hanem 13 napon keresztül kell rajta gondosan munkálkodni, mert ebben az esetben karácsonykor ráállva a boszorkányok felismerhetővé válnak.
Azonban az Árnyas Óvodában a gyerekeket nem a boszorkányok és nem Luca széke tartotta izgalomban. Bár az ovisoknak délelőtt rá kellett állni zsámolyokra, padokra, de nem a fent említett okból kifolyólag. Hogy miért, azt most nem árulhatom el, egy biztos, valamit mindenki láthat majd, feltehetőleg nem boszorkányt, annál sokkal csodálatosabbat, amely a karácsonyi ünnepélyen fedi fel magát.
Amiről viszont most szívesen beszámolok, az a Luca napi búza ültetése. Régen szokás volt, hogy e napon az emberek egy cserépbe búzát vetettek, hogy karácsonyra kikeljen. Akkor a karácsonyfa alá helyezték, mint az élet jelképét, s ha addigra minden elvetett szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani.
A gyerekek először az óvó nénikkel beszélgettek a Luca napi népszokásokról, majd megkezdődött a munka. A kis kezek jól megtapogatták a porhanyós földet és az érdes búzaszemeket. A tapasztalatok elraktározása után minden ovis fogta saját kis poharát, földet szórt bele, s elhelyezték benne a szemecskéket. Lefedték vékony földréteggel, hogy pihe - puha ágyikóból bújhassanak elő a zöld levélkék.
Karácsonyig dédelgetik, s majd meglátjuk, milyen termés ígérkezik jövőre.
Így telt a délelőtt, de bosszúságra eddig semmi nem adott okot.
Péntek 13 örömteli percei délután is folytatódtak. 16.00 órakor vette kezdetét karácsonyi barkácsdélutánunk, ahol kicsik és nagyok, gyerekek és szüleik munkálkodtak közösen ráhangolódva a közelgő Karácsony ünnepére.
Ez nem néphagyomány, hanem sokkal inkább Árnyas hagyomány, mely már jó pár éve vert itt tanyát, s évek óta igen fontos és kedvelt esemény az Óvoda életében. Ilyenkor kellemes beszélgetések közepette mindenki átadja magát a kézműveskedés és az alkotás örömének.
A legnagyobb kedvenc a gyertyamártogatás az idén sem hiányozhatott a kínálatból. Készülhettek levelekből, termésekből asztali díszek, koszorúk, kukorica háncsból angyalkák, és festhettek gipszből kiöntött képeket, figurákat.
S ahogy minden évben lenni szokott, az alkotóműhelyek megteltek szorgos kezekkel s a karácsony hangulatával, s a nap végeztével a kis művészek örömmel vitték haza szebbnél szebb alkotásaikat, melyek mostanra karácsonyi otthonuk díszeivé váltak.
Az Árnyas Óvodában sikerült széppé varázsolni e napot is, a gyerekek vidámak voltak, éppúgy, mint az év legtöbb napján. Lehet, hogy őket még nem tájékoztatták, nem ültették fejükbe, hogy péntek 13 - tól félni kell?
Ezúton kívánok mindenkinek boldog péntek 13. - ákat a jövőre nézve is!
