Az idő nem vár...
"A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot: akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, a bátorság uralma a gyávaság fölött, amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet. Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet. Öregedni annyi, mint lemondani az álmainkról. Az évek ráncossá teszik a bőrt, a lelkesedés hiánya pedig a lelket." /Radha Soami /
Akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, kalandvágy bőven van az óvodában, hiszen magas a fiatalság aránya.
Az óvó nénik igaz, hogy már magasabb életkort tudhatnak magukénak, de lelkesedésük, kreativitásuk, játékkedvük kéz a kézben jár a gyerekekével. Lelkük fiatal az évek alatt összegyűjtött tapasztalattal és bölcsességgel fűszerezve.
Nem is csoda, hogy igen komoly témákba is, mint például az idő múlása, vidáman és szórakoztatóan tudják bevezetni kis óvodásaikat.
Mi is az idő? És mi az, hogy múlik?
Első gondolatra talán könnyűnek tűnik a válasz, de ha igazán belemélyedünk, komoly problémák adódhatnak meghatározásánál. A tudósok máig nem fejtették meg a titkot, véleményeik különbözőek.
No, nem kell megijedni. Én sem akarom itt és most megoldani e kérdéskör problematikáját, sőt, az óvodában a gyerekeknek sem kellett ilyen mélyrehatóan elmélkedni az idő fogalmáról.
Inkább játékosan, mesésen, rajzosan tárgyalták meg az idő múlását. Így készítették el a saját kis rajzaikból összeálló mozgókép könyvüket, melyben az események mindig előre haladnak, de mégis folyton újra kezdődhetnek. Hogy is van ez? A történelem és életünk eseményei is hányszor megismétlődnek?!
Szerencsére az évek, évszakok, hónapok, hetek, napok tekintetében biztosak lehetünk.
"Év múlik, évet ér, egymást hajtja négy testvér.
Víg tavasz virághintő, koszorús nyár kalászdöntő,
az ősz gyümölcsérlelő, a tél havat terelő."
Vagy mégsem? Az óvó nénik hiába próbálnak rendet tenni a fejecskékben az idővel kapcsolatban, ha a természet mostanság elég gyakran meghuncutol bennünket.
Most például tél van elméletileg és a tudomány állásfoglalása szerint is. Nemrég hó is esett, ahogy lennie kell. Ám a héten sütött a nap, a hőmérő kb. 9 C fokot mutatott, a madarak vidáman csiviteltek a kopasz fák ágain, épp, mintha tavasz lenne. Aztán jött az eső, a hét végére pedig ismét havat mondanak. Ki tud itt már eligazodni?
Természetesen az óvó nénik. Mert ha télen nincs hó, akkor papírból készítenek hóembert vagy festenek téli tájat. Sőt mi több! A hóesést is bevarázsolják a csoportszobába a gyerekek óriási örömére. Akkora hólepel borította a termeket, és olyan jégcsapok lógtak mindenfelé, hogy több hókotrónak is bőven jutott feladat. A gyerekek fel is vették gyorsan a sapkát, a nagykabátot ( és minden ruhadarabot, amit leltek ). De nem ezért lett melegük az óvodásoknak, hanem a sok kacajtól és vidámságtól, amit hallani lehetett...
Szerencsére Magyarország kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően mind a négy évszak boldog élvezői lehetünk. Az igaz, hogy nem minden szösszenetük okoz örömet, s néha az idő kerekébe homokszem kerül, de ennek ellenére milyen jó, hogy tudunk énekelni, verselni a hóemberről, a tavaszi virágokról, a meleg nyári napokról és az ősz színpompájáról.
Az időkerék jár, múlnak az évek a fejünk fölött, de maradjon lelkünk örökké fiatal, álmodjunk, éljünk, fejlődjünk, mint az Árnyas kis ovisai....
az idő nem vár...
