Anyák napja a Süniknél
"Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked."
"Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.
Elkészült a madár,
nem mozdul a szárnya...
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.
Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam."
/Donászy Magda: Ajándék/
A Sünikék madárkái azonban életre keltek és madárdal zengte be az egész ünnepi termet. A kis csivitelők olyan szép dalba kezdtek az édesanyáknak, nagymamáknak, hogy énekük a szívek mélyéig hatolt. Minden hangocska arról a mély szeretetről és háláról zengett, melyet a kis fiókák éreznek édesanyjuk iránt.
S az anyukák titkosan elrejtett könnyeik tükrében nézték kicsinyeiket, s hallgatták szívhez szóló dalaikat.
Azonban nemcsak a hangok szóltak az édesanyákról. A madárkák pár napja már a Süni csoportban vendégeskednek, s apró szárnyverdesésekkel mesés rajzokat varázsoltak elő. A képek édesanyjukat ábrázolták gyermeki szemüvegen át nézve.
"Ő anya, az én anyukám. Látjátok milyen szép?" - büszkén mutogatták a gyerekek egymásnak édesanyjuk fotóját. A haja, a szeme, az arca, a fülbevalója mind mind aprólékos részletezéssel, teljes áhítattal rajzolódott ki a fehér papírlapon.
Ezek a madárkás rajzok, a gyermekek fotói és sok-sok virág fogadta a várva várt vendégeket, akikért e napon madárdalok zengtek. Később az énekszó átváltott angolra, de igazán szívhez szólóan csak magyarul lehet mondani: édesanyám, szeretlek.
A madárdalok végeztével a kis fiókák boldog örömmel repültek édesanyjuk ölelő karjaiba s adták át anyának és nagymamának ajándékaikat.
"Odafutok hozzád
szorosan ölellek
Anya ugye tudod
mennyire szeretlek?"
