ÁrnyasnetÁrnyas ÓvodaAktualitások → Állatbarátok

Állatbarátok

Az állatok világnapját október 4-én ünnepeljük Assisi Szent Ferencnek, az állatok védőszentjének tiszteletére.
A gyerekek nagy örömére az elmúlt hét nem is szólhatott másról itt az Árnyas Óvodában, mint az állatokról.


Az állatok látványa mindig csodálattal tölti meg a gyermeki tekinteteket, megdobogtatja a kicsi szíveket. Nem tudom mitől e különös vonzalom: talán az érdekes és változatos külső, a méretbeli különbség, a titokzatos életmód, a játszótárs lehetősége teszi? Egy biztos, ezek a lények sokszor csalnak mosolyt az arcokra.

A gyerekek szívesen hallgatják az állatos meséket, verseket, boldogan bújnak eme hősök bőrébe, és nagy örömmel játsszák el történeteiket. A kiskakas gyémánt félkrajcárja vagy a torkos cica esete sok vidám percet szerzett az apróságoknak.

Azonban a hét egy igen különös élményt tartogatott számukra. Vendégek érkeztek hozzájuk, négy lábon, két lábon és keréken. A Magyar Segítőkutya Egyesület tagjai látogattak el hozzájuk, hogy egy játékos bemutató keretében a gyerekek megismerhessék, hogy a kutyák milyen hasznos segítőtársai lehetnek az embereknek.


Ez az alkalom lehetőséget adott arra is, hogy az óvodások lássák, hogy vannak olyan embertársaink, akik fogyatékossággal élnek, ám ők is a társadalom ugyanolyan tagjai, mint mindenki más. Nagyon hasznos és szükséges már ilyen kis korban ráirányítani a figyelmet a "másság" elfogadására és a segítségnyújtás fontosságára.

Bemutatójuk nagy élmény volt mindannyiunk számára. A kutyusok "mutatványai" nagyon érdekesek és szórakoztatóak voltak, de tudjuk, hogy hallás - vagy mozgássérült gazdáiknak ez sokkal több, mint mutatvány: nagyon komoly segítség mindennapjaik megélésében.

Az egyik mozgássérült - segítő kutyus, Cooper végtelenül fegyelmezetten mutatta meg, hogy veszi le gazdájáról a kesztyűt, a szemüveget, hogy dobja ki a szemetet, hoz oda vagy pakol el tárgyakat, és milyen ügyesen kapja el a labdát és a frizbit, mert hát játszani ők is szeretnek.

A hallássérült - segítő Kuku jelezte a telefoncsörgést, költötte gazdiját a vekker hangjára, vagy éppen figyelmeztette őt, ha valaki szólítja.

Risza, a terápiás kutya pedig igen jó játszótársnak bizonyult.
Szorgalmukért természetesen mindig járt a jutalomfalatka, ami valljuk be igen motiváló tud lenni egy négylábú kedvencnek.

A gyerekek nagyon élvezték a bemutatót, hát még amikor ők is részesei lehettek annak. Együtt játszhattak a kutyusokkal, ami úgy tűnt, örömet jelentett mindkét félnek, embernek, állatnak egyaránt.


Miért is van oly nagy vonzalom a gyerekek és az állatok között...?
A kutyusok arcát, "mosolyát", tekintetét nézve azt hiszem értelmét is vesztette ez a kérdés. Talán ez is azon dolgok közé tartozik, amit elmondani nem lehet, azt érezni kell...

Fotóalbum


Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: