A víz
A víz világnapjának tiszteletére az elmúlt napokban még a csapból is a víz folyt az Árnyas Óvodában. Látom, ezen senki nem lepődött meg, nem is csoda, hiszen ebben - legalábbis nálunk - semmi különös nincsen. Az lehetne, ha nekünk is, mint sok afrikai országban, kilométereket kellene gyalogolnunk az iható vízért. Szerencsére nálunk nincs erre szükség, sőt ez oly természetes, hogy sokszor el is felejtjük, mekkora kincs birtokában vagyunk.
A víz világnapja mindig jó apropó arra, hogy a víz fontosságát, tisztaságának és a Föld vízkészletének megóvását a gyerekek figyelmének középpontjába állítsuk. Így az elmúlt napokban vizes kalandból igazán bőven kijutott az óvodásoknak.
A víz az egyetlen elem, mely háromféle halmazállapotban fordul elő a Földön. Tanulmányozták is az óvodások lelkesen, tudományosan, de legfőképp játékosan. Az Árnyas vízi laboratórium működésbe lépett.
A kísérletező kedv is - mint a folyók áradata - beindult. A gyerekek titkos laboratóriumukban kevertek, kavartak, öntöttek, mértek, s a kis professzorok tudása, tapasztalata mint az eső öntözte magocskák nőttön nőttek.
Először is megkóstolták, vajon milyen íze lehet ennek a folyékony anyagnak. Persze nem érezték se málna ízűnek, sem narancsosnak, de mégis igen finom, friss, hűsítőnek. Mert tudományosan kóstolni azért mégiscsak más, mint az ebéd utáni iszogatás!
Aztán mint az áradat folyt a víz hol innen, hol onnan, hol sós, hol édes, hol szörpös, hol olajozott formában. No, azt hiszem hogy az olajos volt a legkevésbé kívánatos, nemcsak a mi, hanem a vizek élőlényeinek számára is.
Képzeljétek! A gyerekeknek sikerült annyi vizet beleönteni egy pohárba, amennyi bele se fér! És mégis! Mert itt minden lehetséges!
Például sikerült olyan tengert idevarázsolni, mely hatalmas hullámokat vert, "össze is csapott a fejünk felett"! Eközben a cápák, medúzák vígan fickándoztak benne, pontosan "úgy éltek, mint a hal a vízben".
A hajók gyorsasági versenyen mérték össze erejüket. A leglassabbak szomorúan néztek a többi után, mondogatván: " ez a hajó is elment!" Sebaj, majd jön másik!
És jött, jött például sok lavor, tele vízzel, melyben a mosás rejtelmeibe lehetett bepillantást nyerni. Dagadt a sok tiszta ruha, de meg is lett az eredménye! Almás süti készült jutalomként. Az almás sütibe ugyan nem kellett víz, de a gyümölcsből igazán finom nedűt lehetett előcsalogatni!
A sok móka közül a legizgalmasabbnak az ígérkezett, amikor egy napra a kéknél is kékebb lett az Árnyas Óvoda. No, nem azért, mert kiömlött a kék festék, de nem is járt erre a kékre festő kékfestő. Mindössze annyi történt, hogy március 22. - a víz világnapjának tiszteletére mindenki annyi kék ruhát öltött magára, amennyit csak tudott.
S hogy még kékebbek legyenek, kék lufikat is fújtak.
Mint megannyi vízcsepp állt ismét össze az óvoda apraja s nagyja, hogy ismét elkészülhessen a nagy kék fotó. Íme:
A cikk vége felé úgy érzem, mintha áradna belőlem a szó. Hogy ki ne öntsön, inkább befejezem az írást, s ami esetleg kimaradt a szóáradatból, arról kérdezzétek a gyerekeket. Szerintem őket sem kell kétszer kérni, s majd mondják, mondják és mondják élményeiket, végeláthatatlanul, mintha megnyitottuk volna a vízcsapot. De tudjátok! Ez a mi nagy nagy kincsünk!
