A Nagy Indiános Családi Nap története
Történt egyszer az Árnyas préri napsütötte, szélfútta síkján, hogy egy indián törzs hallgatva a nagyszellem hívó szára, összegyűlt, és nagy öröm ünnepbe kezdett. Örömködésre sok minden adhat okot, de e családi napon a cseperedő csemetéknek és atyáiknak szólt az indián üdvrivalgás...
Végre elérkezett a négyszemű ikrek havának első napja, az a nap, mikoron a tüzes gömb a hajnal pírjának beköszöntével felkelt, de később le is nyugodott. Ez volt a jel, ami megmutatta, hogy megkezdődhet az Árnyas Törzs NAGY INDIÁNOS CSALÁDI NAPJA.
A nagyszellem vezette az egybegyűlteket, követték a hívó szót, s ráléptek az igaz útra! S merre vezetett ez az út?
Eme út több irányból indult. Sokan lépnek rá mindenfelé, ám ezen utak e napon itt és most összetalálkoztak. Az egyik úton ecuadori indiánok érkeztek az Árnyas prérijére, hogy zenéjükkel igazi indiános hangulatot varázsoljanak ide.
Másik úton a szárnyalni vágyó kukták lépdeltek az Árnyas Kert elbúvó patakjának partjára, s bele vetették magukat – no nem az üstbe – hanem a főzés titkainak fürkészésébe. Rotyogtak az eledelek, mert éhesek voltak a gyomrok s belek.
A következőkön a gyerekek, az óvó - és dadus nénik érkeztek, amazokon szüleik, a többin a..., s sorolhatnám még bőven, de kevés lenne erre itt a helyem.
Egy biztos: e napon mindenki ide, az Árnyas Törzs nagy, szélfútta prérijére érkezett öröm ünnepre.
Közös útjuk első állomásán az Árnyas Törzs cseperedő csemetéi eljárták nagy indián táncukat. A fülbemászó, ütemes zenére s a gyerekek ügyes mozgására mindenkinek rezdülni látszott keze, lába, tolla!
Következő lépésként a törzs legifjabbjai hűséget és fogadalmat tettek. Minden cseperedő csemete szemében büszkeség csillog, amikor atyjukra gondolnak, ezért szelek szárnyán szárnyaló hangon köszöntötték nemzetségük főfő főnökeit. Fogadalmuk így hangzott:
"Én kicsi indián ezennel ünnepélyesen fogadom, hogy neked, törzsünk nagy főnöke ezen túl mindig szót fogadok és büszkén lépdelek lábad nyomdokán. Eltanulok tőled minden szépet és jót, hogy egyszer majd te is büszke lehess rám. Sas Szemmel őrködök családunk boldogsága felett, vigyázok szüleimre, testvéreimre, s mindenre, ami szép és jó e Földön. Szeretnék olyan lenni, mit te: nagy, erős, okos és bátor! S remélem, ha majd megnövök, boldogan hagyod rám családunk ősi hagyatékát!
S most minden huncutságomért bocsánatot kérek, s megbocsájtásod jeléül öleljük meg egymást."
S az atyák valószínűleg megbocsátottak, mert minden kar ölelésre lendült. A gyerekek tollas fejdíszt raktak atyjuk fejére, s tüzes vízzel kedveskedtek a dicső nagyfőnöknek.
( A fogadalom szövegét azért bocsájtottam közre, hogy eme nagyszellem előtt tett eskü az idők elmúltával is fennmaradjon, s számon kérhető legyen. )
Ezen fogadalomtétel után a megdicsőült atyák az Árnyas préri szélfútta, napsütötte síkján boldog örömmel kérték meg Táncoló Talp segítségével a nagyszellem áldását a Nagy Indiános Családi Napra. Táncoló Talp lelkesen adta a ritmust, az atyák meg nagy igyekezettel követték őt.
( Eme közös tánc képe azt sugallta nekem, hogy folytatásként Táncoló Talp indíthatna egy alapfokú indián tánctanfolyamot a részletek kifinomítása érdekében, főleg atyák részére, de gyerekek és szerető hitvesek is jelentkezhetnének. )
Aztán megszólaltak a nagy dobok! Hírül vitték, hogy eljött az idő a nagy Törzsfőnök megválasztására. Minden kis cseperedő csemete nagy álma: atya, Te legyél a nagy bika, az apák legnagyobbika. Ki is derült, kinek álma vált valóra!
Törzsfőnökökből azonban, azt hiszem, manapság hiány van. Vajon mi az oka? Kevesen érzik magukat rátermettnek? Vagy csak a szerénység győzött? A Vének Tanácsa két jelöltből választotta ki a neki tetszőt.
Ezután a megválasztott Törzsfőnök ünneplésébe kezdtek, tiszteletére az Árnyas Törzs apraja és nagyja öröm táncba kezdett, mely sajnos eső űző táncba fordult. A szélfútta, napsütötte Árnyas préri kék egén olyan sötét felleg kerekedett, hogy a tánc ereje kevésnek bizonyult a felhő elhessentésére. Leszakadt az ég. Lehet, hogy a nagyszellem megharagudott valamiért? Miért pont akkor akarta a préri száraz füvét öntözni? Talán több bátor, bölcs törzsfőnök jelöltre számított?
De kiderült, mégis sok bátor, bölcs törzsfőnök volt a színen. A nagy eső senkit nem tántorított el, nem mentek haza védelmet nyújtó sátraikba. Ennek láttán a nagyszellem is megenyhült, elállította az esőt, s az ég is kiderült. Az idő haladása azonban nem engedte, hogy a törzsi nemzetségek hadi ösvényre lépjenek. Így továbbra is béke honolt a tájon.
Az ételek ínycsiklandóan gőzölögtek, a gyomrok korogtak, így eljött az Ízlelő Bimbók ideje: az elkészült eledelek megmérettettek.
Sok finomság készült indián módra: pl. Törzsfőnök kedvence, Nagyszellem sóhajtása, Nagy Manitu Lángolő Vörös Szeme által megszentelt Bölény, Rókákkal Táncoló - a Törzsfőnök ajánlásával tüzes víz utáni napokra, Hosszú lépés stb. Az Ízlelő Bimbók elindultak kóstoló útjukra, s közös erővel meghozták döntésüket. Utánuk a többi éhes száj is megnyugvást kereshetett. Azt hiszem találtak is, minden kondér tisztára ürült.
S mikoron már egy éhes indián sem lőn a prérin, kezdetét vette a Mesélő Árnyak előadása. Meséjük Imbolygó Szem - a legigazabb igaz út keresőjének - bolyongását, magára találását, igaz útja megtalálásának történetét mutatta be. S hogy tetszett - e az előadás, azt én le nem írhatom, arról, Kedves Olvasó, kérdezd a közönséget.
Azt azonban bizton kijelenthetem, hogy ez a Nagy Indiános Családi Nap beírta magát az indiánok ősi történetébe, s minden dicső törzsfőnök e napnak emlékét is örökül hagyhatja cseperedő csemetéik számára.
