A madárröpde lakói

Két fajta repülni tudó madár él az Árnyas Kertben: a balkáni gerle és a papagáj. Sok ember irigyelte a repülés képességét, és végül ez vezetett ahhoz, hogy mi emberek is átélhetjük azt a csodálatos élményt, melyet a madarak érezhetnek ott fenn a magasban: széttárva a szárnyakat utazni a szél hátán, lebegni, s közben gyönyörködni az alattunk nyugvó tájban. Ezt a szabadságot a madaraktól nehéz elvenni, ezért meglehetősen kevés faj tartható társállatként családban, ketrecben. A galamb és a papagáj erre a célra alkalmas állatok, de a szeretetteljes törődés elengedhetetlen.

A balkáni gerle a galambfélék családjába tartozó 313 faj egyike. A közeli rokon vadgerlével együtt a köznyelvben vadgalambnak is nevezik. Őshazája Kis-Ázsia és Közép-Kelet, ahonnan elindulván keletre eljutott Hátsó-Indiáig is, de a legerőteljesebben Európa irányába. A század első éveiben kezdett lassan terjeszkedni a Balkánon keresztül észak felé. 1930-ban észlelték először Magyarországon, 1955-ben Angliába is betelepedett és 15 éven belül már az egész brit szigeten fellelhető volt. 1974-ben elérte Portugáliát és napjainkban Észak-Afrika felé, Ázsiában Kínában és Japánban terjeszkedik.
A fajt meghonosították az amerikai kontinensen, onnan átterjedt a környező szigetekre is.
Elsősorban az emberi településeket keresi, közeli rokonát, a korábban elterjedt vadgerlét kiszorította a szántóföldekre, külterületekre, de a nagyobb testű elvadult házigalambokkal nem mindenütt bírja a versenyt. A házigalambok azonban épületeken fészkelnek, a balkáni gerle pedig inkább fákon költ, így fészkelési konkurencia nincs a két faj között. E madarak az utcákon elejtett hulladékokat fogyasztják a természetes növényi magvak, rovarok és bogyók mellett, de a madárbarát városiak előszeretettel etetik utcákon, tereken, erkélyeken.


A galambfélék többnyire zömök, erőteljes felépítésű madarak, a legtöbb faj közepes testméretű. Mérettartományuk a kis termetű törpegerléktől, melyek alig nagyobbak a verébnél, egészen a koronás galambokig terjed, melyek súlya a 2 kilogrammot is meghaladhatja.
A balkáni gerle testhossza 31–33 centiméter, szárnyfesztávolsága 45–50 centiméter és a testtömege 170–240 gramm közötti. Tollazata nagyrészt barnásszürke, nyakát fekete, fehérrel szegélyezett nyakörv díszíti.
Kultúrnövények és gyomnövények magvaival táplálkozik, fiókáit viszont az első napokban kizárólag a begyben képződő sűrű tejjel táplálják. A kicsi madarak fokozatosan szoknak át a többi ennivalóra. A tojó azonban nem a csőrében hozza az eleséget, mint a fecskék, hanem a begyében felaprózódott ételt öklendezi a fiókák szájába. A költési időszak április végétől októberig tart, évente többször költ, enyhe időben télen is. A fészekalja két tojásból áll, melyen 18–22 napig kotlik. A fiatal madarak a 26. nap környékén repülnek ki.
Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt nem áll, vadászható faj.

Egyik legnépszerűbb családban tartott madár a papagáj. Papagáj szavunk Közép-Afrikából származik - Sierra Leonéban él egy néptörzs, mely az említett papagájt "pampakaj"-nak nevezte, ami fecsegő-locsogónak felel meg. A szó még sokat változott, a beduin kereskedők, akik a madarakat Észak-Afrikába vitték eladásra, pl. "bábagá"-ra módosították, majd innen jutott a madár jóval később, francia, illetve portugál közvetítéssel Európába, és neve is itt nyerte el a ma elterjedt "papagáj" formát.
A papagájok tudományos neve - Psittacus - pedig görög eredetű. Kutatva az ógörög szótárban, megtaláljuk a pszitta szót, amelynek jelentése: hí, hajj, huss - az ókori baromhajcsárok ily módon biztatták állataikat.

A papagájok a természetben igen "elfoglalt" állatok. Rengeteg energiát emészt fel a terület és a család védelme, az élelem megszerzése. Nagyon fontos, hogy családba kerülve is foglalkoztatva legyenek, a család részei lehessenek.
Szeretjük szép és feltűnő tollazatukat, intelligenciájukat, viselkedésüket.
Tanulékonyak, játékosak, kíváncsiak, ragaszkodóak, a gazdájukkal kapcsolatot teremtenek, néha még át is vesznek emberi megnyilvánulásokat: kiborulnak, féltékenyek, boldogok. Érzékenyen reagálnak a környezeti hatásokra, a zavaró eseményeket, negatív változásokat visszatükrözik a viselkedésükkel: agresszívak lesznek, tépik a tollazatukat, kiabálnak. A papagájok társas állatok, szociális lények, szeretnek párban élni. Élénkebbek, mozgékonyabbak és játékosabbak lesznek.
Ha egy madár kíváncsi, akkor idővel a környezetében élő emberrel is felveszi a kapcsolatot, így ismerkedik, barátkozik vele.
A legtöbben azért szeretnének papagájt, mert azok hangutánzásra, beszédre is képesek. A hangutánzás képessége fajtól függ. A jól hangutánzó fajok a jákó-, az amazon- és a hullámos papagáj, azonban ez nem megy azonnal, sok türelemre és gyakorlásra van szükség hozzá.


Hazánkban egyik leggyakrabban tartott madár a Hullámos papagáj.
Hossza 18 cm. Feje elülső része sárga, a pofatájék alsó részén kerek, kobaltszínű folt, torkán pedig egy sor (4-6) ovális fekete folt látható. A fejtetőtől kezdődően a háti felületén a fekete alapszínű tollak sárgán szegélyezettek, ami jellegzetes hullámos rajzolatot ad, farcsíkja és hasi felülete világoszöld. Szárnya 9,6 cm-es, az evezők külső zászlói zöldek, a belső zászlók feketék, az alsó szárnyfedők sárgászöldek. Farka 9-10 cm hosszú, zöldeskék, a külső tollak szegélye sárga.
A hullámos papagáj mutáns változatai sárga, sötétzöld, albínó és kék színűek.
A szabadon élő madarak eredeti hazája Ausztrália. Időnként nagymértékben túlszaporodik, de néha tízezerszámra lesz az aszály áldozata. Kóborló életmódot folytat, ahol vizet és magokat talál, ott van a hazája, fűmagvakat eszik. Röpte gyors, szabálytalan ívű, északon június és szeptember között, élő és holt fák üregeiben egyaránt költ. Fészekalja: 4-6 tojás, a kotlási idő: 18, a kirepülési idő 30 nap. A fiatalok 3-4 hónapos korban színesednek ki.
Várható életkora: 10-15 év.
Ennivalójuk magvak, gyümölcsök, zöldségek, gallyak, lágyeleségek, fehérje. Nagyon kedvelik az almát, a diót és a mogyoróféleségeket, de ezekkel bánjunk csínján, mert „energiabombák”