Birtokba vettük az új tornaszobát!
A bölcsiseket ezen a héten is számos igazlom várta. Kezdjük rögtön azzal, hogy birtokba vehették az új tornaszobát, ahol számos új eszköz várta őket. Majd folytatva a havas témát, ezen a héten csodaszép hóemberek készültek...
"Mennyi játék, mennyi kép!
Mennyi játék vár itt még!"
Amikor először beléptünk az új tornaszobába, nagyot ámultunk. Mennyire szép lett és mennyi új játék van itt. Először is egy kedves béka úr várt ott bent bennünket, aki már előre összegyűjtött nekünk nagyon sok labdát, és megtöltött vele egy egész medencét. Ebben üldögélni, de még feküdni is kellemes, főleg, hogy elég csak gondolnunk egyet és már játszhatunk is. Ezen kívül még találtunk a szobában oroszlán és kutyus szőnyeget, valamint hatalmas kockákat is, amelyeket nem csak egymásra lehet pakolni, de még csúszdának is remekül funkcionál.
"Jár a lábam, jár a kezem,
és én ezt észre sem veszem!
És a lábam, és a kezem,
mindig külön jár az nekem!"A nagy izgalmak után visszatértünk a csoportszobába és lássatok csodát, ott is egy meglepetés fogadott bennünket. Egy igazi függő hinta. Csodás eszköz ez, amelynek ráadásul több funkciója is van. Ha éppen rossz az idő és nem tudunk kimenni, akkor már a csoportban is lehetséges a hintázás. Emellett nagyon kényelmes is, így a pihenésre is tökéletesen alkalmas, főként ha valakinek van annyi ideje, hogy lökje a hintát, amíg mi elszenderülünk benne egy rövid időre.
“Hinta, palinta,
Régi dunna kiskatona,
Ugorj a Dunába, zsupsz!”Ezután folytattuk a foglalkozást, amelyen ezúttal is havazással foglalkoztunk. Most azonban nem a kismadaraknak készítettünk meglepetést, hanem magunknak. Igazi hóembereket varázsoltunk a papírra. Ehhez pedig nem volt másra szükségünk, mint egy szivacsra, egy kék színű papírra, fehér festékre és a saját ujjacskánkra.
„Hóembernek se keze, se lába,
hóembernek pici szeme szén,
lustán pislog, fadugó az orra,
vásott kannát visel a fején...”
Először is a már előre odakészített kék papírlapokra meg kellett festeni a hóember testét. Ehhez hívtuk segítségül a szivacsot, amelyet alaposan belemártogattunk a fehér festékbe, majd erősen odanyomtuk a papírra. Ezt megismételtük háromszor és el is készült a hóember. Na, de hóember nincsen havas környezet nélkül, így az ujjainkat is festékbe mártottuk és apró pöttyöket nyomogattunk a kék háttérre. Így lett tökéletes a havazásban ácsorgó hóemberünk.
„Esik a hó térdig ér már,
hóból épült hófehér vár.
Abban lakik a hóember,
hó-csatázni velünk nem mer.
Tudok én egy igazán jót,
húzzuk elő a kis szánkót,
egyik húzza, másik tolja,
csússzunk le a dombon rajta.”