Huszáros hétA március beköszönte mindig egy boldog pillanat. Mivel a telet sikeresen elűztük farsangkor, nincs más dolgunk, mint türelmesen kivárni a jó idő, a tavasz érkeztét. A hónap elején azonban egyáltalán nem unatkozunk, hiszen Nőnapot és az 1848-as forradalmat is ekkor ünnepeljük. Ezen alkalmakról a bölcsiben is megemlékeztünk. Először is mivel még a hónap elején nincsenek friss élő virágok, krumpli nyomdával készítettünk néhányat, hogy igazi tavaszi hangulatot varázsoljunk a bölcsőde folyosójára és csoportszobáiba. Egy burgonyát félbevágtunk majd egy igazi tavaszi virágmintát, tulipánt faragtunk bele. Ezt piros, narancssárga, vagy citromsárga festékbe mártottuk és lenyomatot készítettünk egy fehér lapra. A tulipán szárát és levelét pedig az ujjaink segítségével festettük hozzá a virághoz. Az eredmény: igazi tavasz lett. “Tuli-tuli, tulipán.
Tuli-tuli tarka.
Kezdődik már a játék.
Ez a fogó, rajta!
Megmosdott a tulipán,
Harmat csillog rajta,
Piros szirma pirosabb,
Mint a lányok ajka.
Tulipiros tulipán,
Tuli-tuli tarka,
Ki merre lát, szaladjon,
Ez a fogó, rajta!” És ha már a virágoknál tartunk, akkor a kedves kis vitézek nem feledkeztek meg a kis hölgyekről sem és Nő nap alkalmából egy-egy szál tulipánnal készültek, amit egy ölelés puszi kíséretében adták át nekik. A lányok pedig hálás szívvel fogadták el a virágot, amiért cserébe ők is egy ölelést és puszit szántak a kedves fiúknak.
"Tuli-tuli-tulipán piroslik a kertben,
Virágparázs, virágparázs,
Tűz sem pirul szebben!"Ezen a héten pedig a hét végi ünnepre készültünk, amelyen az 1848-49-es forradalomról emlékezünk meg. Ennek alkalmából egy nagy nemzeti színű zászlót készítettünk, de nem akárhogy. A nagy lapra a tenyerünk lenyomatával festettük meg a színeket. A piros és zöld színeket felhasználva egy szivaccsal befestettük az egész tenyerünket és a fehér lapon lenyomatot készítettünk. Az egymás mellett sorakozó nyomatok előbb utóbb egy színes sávvá álltak össze, megalkotva a piros, fehér zöld felosztást a zászlónkon. "Zászlót készítettem
rajzoltam, festettem
ahogyan csak tudtam
legjobban, legszebben."
Emellett pedig Mariann néni is meglátogatott bennünket. Harcba indultunk. Egyszerre léptünk egyszer jobb, majd bal lábban, magas térdemeléssel. Tisztelegtünk a menetben és közben indulókat mormoltunk. Néhányan lóra pattantak és úgy vágtattak a harcba. A csatatérre érve egy igazi akadállyal találtuk szembe magunkat. Kúsztunk-másztunk és végül sikeresen teljesítettük a feladatokat. Így egy kicsit megfáradva, de elégedetten tertünk nyugovóra aznap délután „Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére,
Mert a rétes igen jó,
Katonának az való.
Nem megyünk már messzire,
Csak a világ végére,
Ott se leszünk sokáig,
Csak tizenkét óráig.”
Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára,
Arany mente a hátára, kard az oldalára,
Virágcsokor a csákóján, úgy megy a csatába,
Ne sírj Rózsám, megtérek még a szabad hazába.
|