Anyák napja a bölcsiben
"Örömünnep ez a nap,
virágszirmot bont a nap,
akácvirág, tulipán,
téged köszönt anyukám."
Az orgonák és a többi tavaszi virág szeretettel köszöntötte a bejáratnál az Árnyas Bölcsi kávézójába érkező édesanyákat, nagymamákat és minden látogatót.
Egy olyan ünnepre jöttek itt össze a vendégek, amely az év legfontosabb eseményeként foglal helyet a szívekben. Bár önmagában nem maga az esemény a fontos, hanem azok az emberek, akiknek öleléséért, kedves hangjáért, mosolyáért, létezéséért adunk hálát nap mint nap, s akikért ma ez a vendégség létrejött: ők az ÉDESANYÁK.
Az aprócska gyerekeknek minden nap ünnep, amit anyával tölthetnek, hiszen ő a legbiztosabb pont az életükben, ő az, aki éjjel nappal lesi csemetéjének rezdüléseit, kívánságait. 24 órás önzetlen szolgálat ez, melyért a fizetség a létező legnagyobb kincs a Föld kerekén: a gyermek mosolya, csillogó szemei, boldogsága.
"Szól a kakukk, a rigó:
-Édesanyánk szíve jó!
Fülemüle fenn a fán,
néked dalol anyukám."
A vendégek folyamatosan érkeztek az Árnyas nagy kávézójába. Különös hely volt ez, mert itt egy röpke időre az anyukák szorgos kezei megállhattak, s az illatozó kávét most nem ők, hanem nekik készítették.
A kávé mellé finom kakaós kalács került az asztalra. Ám ez nem egyszerű ennivaló volt, hanem rejtett energiákkal átitatott varázssütemény. A gyerekek kis kezei között formálódott, hogy anyának és nagymamának örömet szerezzenek vele. A készítés folyamata sok édes élményt okozott az apróságoknak, mely mindenfelé szállt a szobában, s az ekkor felszabaduló boldogság pillanatok fűszerezték meg ezen ajándékként funkcionáló csemegét. Hogy az anyukák ették-e meg a kalácsot, bizton nem állíthatom, mert egy ilyen finomságnak az aprócska szájak nehezen tudnak ellenállni. Nem is kellett, mert az édesanyák számára csemetéjének az öröme a legnagyobb boldogság.
A süti és a virág mellé még egy aprócska ajándékkal is kedveskedtek a gyerekek. Kitartó és lelkes munkával kincses ládikát festettek anyának. A dobozka látszólag üres volt, mégis nagy kincset rejtett. Ez a valami láthatatlan, ezt csak érezni lehet. Ez pedig az az óriási szeretet és ragaszkodás, mely az egész életet elkíséri..., és soha el nem múlik.
"Én az édes életet
köszönöm ma Teneked.
Régi emlék simogat,
puha pólya, patyolat."
