Egri feltöltődés
Talán nem sok azoknak a száma, akik nem jártak Egerben, ám aki egyszer ellátogat e tájra, s megérzi a város hangulatát, az biztos visszatér még oda. Mi, Árnyas dolgozók is ezt tettük egy röpke, ám annál tartalmasabb és vidámabb csapatépítő és energiatöltekező szombat erejéig.
Örömteli dolog számomra erről a kirándulásról írni, mert ez az a város, mely minden hivatalos okmányomban szerepel, ugyanis itt születtem. S mivel az "egri kislány mind büszke", hát én is büszke vagyok arra, hogy e csodálatos, hangulatos, nagy történelmi múlttal rendelkező helyen érkeztem meg a Földre.
Bár nem sok időt töltöttem itt, az életutam még ha rövid időkre is, de gyakran visszatér ide, melynek ez az Árnyas kirándulás is a része lett.
Az addigi esős napok ellenére kellemes napsütés töltötte be e szombat reggelét, s ez így is maradt egész napra, úgyhogy megérkezésünk után vidám léptekkel vettük lábunk alá a város macskaköves utcáit. Talán közöttünk sincsenek sokan olyanok, akik nem jártak Egerben, ennek ellenére fantasztikus idegenvezetőnk révén rengeteg új, érdekes és értékes információval gazdagodtunk.
Az 50 000 lakost számláló városka a 68 km hosszú Eger - patak völgyében fekszik, melynek áradásai sokszor okoznak kellemetlenséget az itt élőknek, ám látványa, a felszínén visszaverődő színek, utcák, házak, a napsugarak játéka festői látványt nyújtanak.
Eger ( neve talán az égerfából eredeztethető ) már a kőkorszak óta lakott település. A város Szent István királyunk óta folyamatosan fontos szerepet kapott az ország életében, s ennek köszönhetően rengeteg gyönyörű emlékművet tudhat magáénak.
Az egyik leghíresebb ezek közül az egri vár, mely az 1552 - ben a törökök ellen vívott csatájával vívta ki népszerűségét.
Történetét Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényéből igen részletesen megismerhettük, ám itt, a hatalmas, tufából épült várfal alatt állva, idegenvezetőnk szavait hallgatva testközelből érezve nyerhettünk bepillantást a hősies küzdelem néhány mozzanatába. S bár hiába volt Dobó és az egri nők önfeláldozó harca, hihetetlen taktikája és leleményessége, 1596 - ban az osztrákok "jóvoltából" mégis török kézre került, akik 91 évig boldogan éltek itt míg meg nem haltak, vagy haza nem mentek.
Itt tartózkodásuk eredménye a sok mecset, s az épségben megmaradt minaret, melynek 97 végeláthatatlanul kanyargó csigalépcsőjét megmászva talán már sokan közületek is feljutottak erkélyére, ahonnan megcsodálhattátok a város gyönyörű panorámáját.
Innen jól szemre vehető az Egri Székesegyház kimagasló, neoklasszicista épülete. A Bazilika eléréséhez kell egy kis lendületet venni, ugyanis itt is sok lépcsőt kell megmásznunk, hogy feljussunk gigantikus oszlopokkal szegélyezett bejáratához. A bent elénk tárulkozó látvány és az ott meghallgatott orgonakoncert ( Bach: Toccata, Schubert: Ave Maria ) óriási élménye azonban megérte a fáradtságot.
Utunk során látogatást tettünk Kopcsik Marcipániába is, ahol Kopcsik Lajos mestercukrász cukormasszából készült lenyűgöző alkotásait néztük meg. Az egyik üvegvitrin mögül a veresi ifj. Sulyán Pál műve köszönt ránk.
Számtalan nevezetességet említhetnék még Eger városából, a gyönyörű barokk épületeket, templomokat, a Dobó teret, Gárdonyi szobrát és házát, az egyetemet, a gyógyvizeket, ám közelgett az este, s aki Egerben jár, nem hagyhatja ki a híres Szépasszonyvölgyet, ahol sok - sok borospince és rengeteg finom bor várja az arra járókat. Minket is... de innentől kezdve a nap további folytatása már hadd maradjon a mi titkunk. Annyit azért elárulok, hogy igen kellemes órák következtek...
A kirándulás remekül sikerült, nagyon emlékezetes napot tudhatunk magunkénak. Lehet, hogy kicsit elfáradva, ám jó hangulatban, lélekben megújulva, friss erőkkel tértünk haza, hogy a következő héttől kezdve ezeket a friss energiákat kiengedve adhassuk át magunkat a gyerekek örömére.
Köszönjük!
