Lábtempó és karcsapás - így úsztunk az Úszótáborban
Az Árnyas Tanuszodában ezen a nyáron második alkalommal került megrendezésre az Úszótábor. Voltak visszatérő és újonc gyerekek is, de ez egyáltalán nem okozott gondot. A szokásos módon ez az egy hét nem csak az úszásról szólt. Játszottunk, kézműveskedtünk, sőt még sütöttünk is.
Hétfőn már reggel fejest is ugrottunk az úszótáborba. Ez igazán jól esett, ebben a nagy melegben. Persze azért a vízben nem csak lubickolni kellett. Igazi munka folyt. A kisebbek még csak ismerkedtek a vízzel. Egy kis lábtempó, fekvés a víz felszínén. Tudtuk, hogy a deszka nagy segítségünkre van. Ugye milyen jó érzés, fenn maradni és lebegni?
A haladóbb kishalacskák már minden segítség nélkül lábtempót és a megfelelő karmozdulatokat összehangolva gyakorolták a mell, a hát és a gyors úszást. Persze azért ez senkinek se könnyű munka. Hiszen nem elég arra figyelni, hogy a lábunk folyamatosan járjon, hogy segítse az előre haladást, ezen kívül koncentrálni kellett a levegővételekre is. Ki gondolná, hogy nem mindegy, hogy a gyors úszásnál egy, kettő vagy három kartempó után vesszük a levegőt. Emellett pedig a hátúszásunkat is tökéletesítettük. Abban is van nehézség, hiszen nem előre figyelünk, így könnyen elfordulhat a testünk úszás közben.
A délelőtti edzés után jól esett az ebéd és egy kis pihenés, de ekkor sem lazsáltunk. Kihasználtuk a szabadidő minden pillanatát és alkottunk valami vicceset, szépet. Nem maradhatott ki a brekk-brekk béka elkészítése, ha már ugye úszótáborban vagyunk. Ezzel utána nagyokat mókáztunk. Nagyon vicces volt, amikor belefújtunk a pohárba, a béka kidugta a nyelvét.
Aki pedig még nem fáradt el eléggé, megpróbálkozhatott meghódítani a mászófalat. Ez sem volt könnyű feladat. Nagy koncentrációt igényelt. Egyik láb ide, másik oda, mindkét kézzel kapaszkodni, stabilan állni, hogy tovább tudj haladni. Szerencsére a visszajáró gyerekeknek már nagyon ment, így volt kitől ellesni a tökéletesre fejlesztett technikát.
Csütörtökön, amikor már nagyon belejöttünk az úszásba, egy különleges vendég érkezett hozzánk. Judit néni, zenepedagógus látogatott el hozzánk és hozott magával olyan hangszereket, amik elsőre igencsak érdekesnek bizonyultak. El is repültünk gyorsan egy távoli helyre (először még csak a szárazföldön), ahol az óceán hangja és meleg szellője simogatta arcunkat. Egyszercsak az óceándob és az esőbot egyre erősebb hullámokat és esőcseppeket idézett meg, míg végül már teljes viharban voltunk. Ahogyan az lenni szokott, amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan távozott is, így végül tovább élveztük a csepergő eső, a lágy szellő és az óceán édes morajlásának hangjait.
A kalandozást a vízben folytattuk. Itt már előkerült Judit néni csellója és furulyája is. Több játékot is játszottunk ezek segítségével. Már a vízbe ugrás is mókás volt, hiszen egy állatot kellett választanunk, amelyet utánozva a vízbe érkezünk majd, ezt pedig a cselló hangja kísérte. Majd egy igazi korallzátony környékén találtuk magunkat. Mi csak úszkáltunk az óceánban békésen, ahogyan a gyönyörű halacskák, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy ez eső elkezd cseperegni. Gondoltuk, hát kicsit menjünk közelebb a korallokhoz, ott eltudunk bújni, ha esetleg vihar érkezik. Jól tettük, ugyanis a hatalmas eső és szél, a még hatalmasabb hullámokkal hamarabb elérkezett, mint gondoltuk, de szerencsére olyan gyorsan el is ment.
A délelőtti úszás végét, pedig igazi relaxáló és pihentető gyakorlattal fejeztük be. Felfeküdtünk a víz felszínére, és csak hagytuk magunkat lebegni. Judit néni pedig megajándékozott bennünket egy varázslatos dallamsorral, amely teljesen ellazított minket. Napokig el lehetne így lenni. Csak lebegni és zenét hallgatni.
A hetet végül péntek délután egy ínycsiklandó pizza készítéssel zártuk. Először bekevertük a tésztát, amit hagytunk megkelni. Majd kelés után kinyújtottuk, megkentük finom pizza szósszal és rászórtunk jó sok sonkát. Az egészre ráadásként pedig sajtot reszeltünk. Hmm... ha visszagondolok még most is érzem a számban az ízét, annyira jól sikerült. Persze villámgyorsan el is fogyott.
