Koponyák és sárkányok - a második nap krónikája - 2010
Első tábori napunk után senkit nem kellett este elringatni, mert mindenki perceken belül elaludt és reggel 8-ig ki sem nyitottuk a szemünket.
A gyönyörűen megterített asztalokon már várt minket a reggeli: Pista bácsi a ropogós, kenyér mellé ízletes kenőmájast és friss paradicsomot, uborkát tálalt fel nekünk. Akinek ez esetleg nem volt kedvére való, finom házi lekvárt is választhatott helyette.
Az óvó nénik elárulták reggeli közben, hogy ma Barnabás bácsi jön el hozzánk. Ettől nagyon izgatottak lettünk, hiszen őt az oviba is mindig nagyon várjuk, mert annyi érdekes dolgot mutat és mesél nekünk mindig.
Barna bácsi 9-kor érkezett meg. Először terepszemlére indult a két nagyfiú, Bence és Patrik kíséretében, hogy madárhálót feszíthessen ki a pocsolyák közelében. Ezzel a hálóval próbált nekünk madarat fogni, hogy megmutathassa majd nekünk.
Miután a madárhálót kifeszítette, visszajött hozzánk és nagy meglepetésben volt részünk. Elővett egy nagy céltáblát és egy íjat, amelyről sokat mesélt nekünk, de a legizgalmasabb az volt, amikor mi magunk is kipróbálhattuk. Izgatottan vettük kezünkbe ezt a régi magyar fegyvert, amit őseinkhez méltón mi is nagyon jól használtunk. Három kislány - Dorka, Fanni és Rebus – még a céltábla közepébe is beletalált.
Barna bácsi közben folyamatosan ellenőrizte a madárhálót, de sajnos nem járt szerencsével. Ennek a hírnek nem örültünk, de nem volt időnk szomorkodni, mert Barnabás elővette a csodadobozát és a diófa alatt megmutatta nekünk a kincseit.
Ámulatba estünk, hogy mi mindent rejtett ez a ládika. Voltak benne madárkoponyák, denevérkoponya, madárszárnyak, csőrök, lábak, karmok, tojás, hód rágta fa, kullancs és még sok apróság. Miközben kezünkbe vehettük ezeket a dolgokat, sok érdekes dolgot is hallhattunk róluk.
Amíg Barna bácsit hallgattuk észre sem vettük, hogy mennyire elrepült az idő, csak Pista bácsi hívó szavára lettünk figyelmesek, amikor szólt, hogy elkészült az ebéd. Kedvenc szakács bácsink ma ismét kitett magáért. Gulyáslevest főzött nekünk és második fogásnak pedig mindenki kedvencét, palacsintát tálalt nekünk. Mondanunk sem kell, hogy ma sem hagytunk Dezsőnek, a csüngő hasú malackának semmit.
Ebéd után a nagy tölgyfa alatt mesét hallgattunk és egy kicsit pihengettünk, majd túrázni indultunk. Utunkat az előző nap felfedezett kis ösvény felé vettük. Az ösvényen sok csoda várt ránk.
Megfigyeltük az apró makkokból kihajtó kis fácskákat, a tócsákban úszkáló kisebb-nagyobb ebihalakat, belakmároztunk az ösvényt szegélyező vadmálna bokrokról, láthattunk óriási taplógombákat a fatörzseken, madár lakta odút, földre pottyant madárfészket, és óriási fák hatalmas gyökereit, amit az eső alámosott.
A túra legfantasztikusabb élménye azonban az volt, amikor Patrik észrevette az előttünk álló csodaszép őzbakot. Egy ideig mozdulatlanul állt előttünk majd, szemünkkel követtük, ahogy eltűnt az erdő sűrűjében.
Élményekkel telve értünk vissza a szálláshelyünkre, ahol elfogyasztottuk uzsonnánkat. Ezt követően hatalmas munkába kezdtünk, mindenki elkészíthette saját papírsárkányát. Különleges remekművek születtek: a szivárvány minden színében pompáztak a sárkányok, volt közöttük kislány és kisfiú, csillagszemű, mosolygós, copfos és félelmetes sárkány.
Amíg a csapat első fele a papírsárkányon dolgozott, a többiek a Tábori naplójukba "jegyzeteltek", hogy megörökítsék legkedvesebb tábori élményeiket.
A papírsárkányokat természetesen ki is próbáltuk. Bár a szél nem volt kegyes hozzánk, ettől függetlenül mindenki fáradhatatlanul szaladt a mezőn a sárkányával. Iván különösen lelkes volt, az óvó nénik attól féltek, hogy még a térképről is leszalad. Amikor valakinek sikerült a magasba repíteni a sárkányát, együtt örültünk, és ez még további próbálkozásokra ösztönzött mindenkit.
A nagy futkározásban jól megéheztünk, ezért a vacsorát pillanatok alatt felfaltuk. (Szegény Dezső megint éhen maradt.) A vacsora elfogyasztása egyébként pihenten sem okozott volna gondot, mivel Pista bácsi megint a kedvencünket főzte, bolognai spagettit.
Vacsora után még reptethettük kicsit a papírsárkányainkat, majd elkezdtünk készülődni az éjszakai túrára, ami igen rövidre sikerült, ugyanis az éjszaka hangjai igen félelmetesnek bizonyultak, és ettől többen megijedtek. Ezért az erdőből visszatérve, ismertebb terepen tartottuk meg bátorságpróbánkat, amit kilenc hős teljesített. Az élményekkel teli, hosszú nap után ma is gyorsan elaludt mindenki.
