ÁrnyasnetÁrnyas TáborTáboraink → Kifogyhatatlan energiák - a harmadik nap krónikája - 2010

Kifogyhatatlan energiák - a harmadik nap krónikája - 2010

Az előző napi éjszakai túrát és bátorságpróbát kipihenve, bőséges reggeli után 11 órakor indultunk el a tervezett nagy túránkra. Úti célunk az erdei kisvasút egyik állomása, a Morgó volt.

Vidáman, énekelve keltünk útra a kedvenc erdei ösvényünkön, ahonnan most sem feledkeztünk el egy pillantást vetni az elénk táruló gyönyörű hegyekre. Tovább haladva egy elágazáshoz értünk, innen a zöld turistajelzést követtük tovább. Az erdőből kiérve egy hatalmas rétre érkeztünk, ami szebbnél szebb mezei virágokkal volt tarkítva, és amit körülöleltek a Börzsöny csodás hegyei. Itt el is időztünk egy kicsit, hogy gyönyörködjünk a természetben és megpróbáljuk elképzelni hogyan, milyen színeket használva festenénk le az elénk táruló tájat.

Tovább haladva utunk átszelte a főutat, ahol a napi vizsgálódásunk témájához, a levegőhöz kapcsolódóan mintát vettünk az út melletti bokor leveléről.
Itt egy nehezebb szakasz következett fel a hegyre, de apró lábainknak ez sem jelentett akadályt. Séta közben fürkésztük a természetet. Nagyító alatt figyeltük meg az apró bogarakat, gombákat, növényeket. Kezünkkel végigsimítottuk a puha mohapázsitot, sarat dagasztottunk és "pacsáltunk" az út menti pocsolyákban.

Az erdei úton haladva egy táblához értünk, ami azt mutatta meg, hogy az erdészek hogyan újítják meg az erdőt. Amíg itt pihentünk, az óvó nénik elmesélték, hogy a fák összezáródó lombkoronája miatt nem jut be elegendő fény ahhoz, hogy a kis facsemeték nagyra tudjanak nőni, ezért az erdészek néhány fát kivágnak - vagyis léket vágnak, hogy a kis fák is fényhez jussanak.
Utunk az erdőből kiérve egy mezőn át vezetett tovább. A mező közepén egy óriási kopasz fa vonzotta magára tekintetünket. Bár levelek nem tarkították a fát, szemünket mégsem tudtuk levenni róla csodás formája miatt. Újra beértünk az árnyat adó fák közé, ahol hatalmas tölgyek vettek körül minket.
Egy-egy rövid pihenőt közbe iktatva kitartóan baktattunk a hegyen felfelé. Továbbra is figyelmesen fürkésztük a tájat hogy el nem mulasszunk egy-egy érdekes látnivalót. Figyeltük az állatok nyomait, számoltuk a kivágott fák évgyűrűit, gyönyörködtünk a különös színeiben és formáiban pompázó gombákban.

Nagy örömünkre végre elértük a hegy csúcsát, ahol egy kis tisztáson letáboroztunk és jóízűen elfogyasztottuk az előre csomagolt ebédünket. Újult erővel keltünk ismét útra. Utunk egy darabig még az erdőn át vezetett, majd kis nyaralók között egy poros úton haladtunk tovább, nagy örömünkre most már lefelé. Itt újabb mintát vettünk az utat szegélyező bokrok leveléről.


Tovább haladva egyszer csak fantasztikus panoráma tárult elénk. A magasból ráláthattunk a kanyargó Dunára. Egy darabig gyönyörködtünk a meseszép látványban, figyeltük a folyón közlekedő hajókat és a magasban keringő ragadozó madarakat.
Tovább indultunk a zöld jelzést követve és újra ámulatba estünk, de most nem a gyönyörűségtől. A zöld jelzés, amelyet követtünk egy meredek, sűrűn benőtt, tüskés bozótosba vezetett. Bíztunk benne, hogy ez csak egy rövid szakasz, amit esetleg ki tudunk kerülni, ezért Barbara néni előrement, hogy megvizsgálja a terepet, és megkeresse a következő zöld jelzést. Sajnos rossz hírrel tért vissza. Kiderült, hogy a turistaút járhatatlan, ezért kerülőre kényszerültünk.

Hosszú szerpentinen kanyarogtunk lefelé, fáradtságunkat feledtette az út menti virágok felett táncoló pillangók látványa. Örömünkre szolgált, amikor megpillantottunk egy ivóvizes csapot, aminél újratölthettük kiürült kulacsainkat, felfrissíthettük magunkat. Rövid pihenő után nekivágtunk az út hátralevő részének. Végül elértük Kismarost, de a vonat 5 perccel előttünk elindult. Ellenben láttunk egy füsti fecskét, aki épen a kicsinyeit etette.

Autóbusszal mentünk vissza a szálláshelyre. Ahogy megláttuk a turistaházat mindenki boldogan rohant a játszótérre és a focipályára. Közben Pista bácsi tálalta a finom vacsorát, ami a mai napon isteni töltött csirke volt petrezselymes burgonyával és savanyúsággal.
Nagy örömünkre vacsora közben kerekedett egy kis szél és megkértük az óvó néniket, hogy újra röptethessük a papírsárkányainkat, amit előző nap készítettünk. Az óvó nénik csodálkoztak, hogy mennyi energiánk van még a hosszú túra után. Frissítő gyanánt elnyaltunk egy finom jégkrémet, majd rendszereztük a mai vizsgálódásaink során gyűjtött tapasztalatainkat a levegőről. Az óvó nénik még egy kísérletet is bemutattak gyertyával, hogy lássuk, a levegő milyen fontos eleme az életünknek.
Az est folyamán még egy focibajnokságot is rendeztünk, amitől az óvó nénik már csak a fejüket fogták. Az esti fürdés és mese után ismét mindenki hamar mély álomba szenderült.


Fotóalbum


Film
Videó Tábor
Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: