Első nap a táborban - 2011
Kedves Anya és Apa!
Szerencsésen megérkeztünk Törökmezőre, az Árnyas Táborba. Ti nem is tudjátok, én már annyira izgultam, hogy ide jöhessek, hogy már hajnalban felébredtem, nem bírtam aludni. Kicsit szomorú voltam az indulásnál, s láttam, hogy egy – két kisgyerek sírva is fakadt. De ne aggódjatok, a könnyek hamar felszáradtak, mert a barátaink társaságában és az óvó nénik ölelésében könnyű feloldódni.
A busz út kellemesen telt. Az utazás első szakasza ismerősnek tűnt. Rájöttünk, hogy a Vácrátóti Botanikus Kertbe is erre buszoztunk. Haladtunk a nagy Duna mentén is, majd gyönyörű erdei kanyarulatokon vitt az utunk. Kellemes emlékek ébredtek többünkben, amikor megpillantottuk a törökmezei túristaházhoz vezető bekötő utat. Tavaly itt gyalogoltunk hegyen - völgyön át tartó túránk végén szállásunkhoz.
Buszunk leparkolt, végre megérkeztünk. Örömünkre Erdő Anyó üzenete fogadott. Erdő anyóka, a kedves kis nénike nem felejtett el bennünket. Mi sem őt, de róla majd később még írok. Megüzente nekünk a szoba beosztásokat, s hamarosan birtokba vettük ágyainkat. Képzeljétek, én az emeleten aludhatok.
Bevallom én igen megéheztem, de szerintem mindenki, mert a húsleves és a rántott husi rizzsel mind egy szálig elfogyott. Egy kis szabad játék után kezdetét vette a nagy kaland.
Három csoportra oszlottunk, s mindegyik csapat nevet, csatakiáltást és saját zászlót talált ki magának. Így alakult meg a Szitakötők apróságainak, a Királylepkék közepeseinek és az Erdei fülesbaglyok iskolás korúinak dicső hada. A munka végeztével bemutattuk egymásnak alkotásainkat. Harci kedvünkben a festék nemcsak zászlainkat, hanem arcunkat is díszítette. Energiapótlásként zsíros és vajas kenyeret vettünk magunkhoz, hogy bírjuk a ránk váró feladatokat.
Hamarosan apró neszre lettünk figyelmesek. Nagyon füleltünk, merről jöhet a hang. S képzeljétek, Erdő anyó kucorgott a bokorban virágos kis díszekkel hajában. Mindenki áhítattal figyelte a kedves lényt. Beszélgetett velünk az erdő növényeiről, állatairól, az erdei viselkedésről. Feladatot is hozott nekünk. Harmatcsöppeket gyűjtöttünk, s képkirakodásban ügyeskedtünk.
Néha esőcseppek ijesztgettek bennünket, de lelkesedésünket nem áztathatta el. Így megkezdődhetett a növények és állatok harca. Nevezhetném számháborúnak is, de számok helyett nálunk képek szerepeltek. Igen jól szórakoztunk, csak úgy kúsztunk, másztunk, lapultunk az erdő rejtekeit kihasználva. Az első csatában a növények nyertek, a visszavágót az esőnek mégis sikerült meghiúsítania. Úgyhogy felhúztuk a nyúlcipőt, de mivel a hadszíntér szállásunk közelében volt, így csak egy – két csepp eső koppant fejünkön.
A vacsora gyermekszájnak való volt. Sült krumpli, ketchup, sült virsli. A friss levegő, a feladatatok és a sok mozgás meghozta az étvágyunkat. Megfigyeltem, akárhányszor evésre került sor, a szakács nénik alig győzték betömködni a tátongó űröket, vagyis a korgó pocakokat. De finomakat ettünk, s jól laktunk!
Bevallom a nap végére mindannyian elfáradtunk. A zuhanyzás utáni esti mese sem maradt el, de meglepő, az alvás is jól fog esni.
Most zárom soraimat. Szeretettel gondolok Rátok! Sok puszit küld gyermeketek.
Jó éjt!
Ui: Használjátok ki az időt, amíg mi itt vagyunk, pihenjetek, szórakozzatok.
