Zöldségről gyümölcsöt?
Gyümölcsről lehet zöldségeket mondani, mint ahogy minden más egyébről, de fordítva! - nem lenne semmi értelme. Néha előfordul ugyan, hogy valaki azt mondja egy krumplira, hogy gyümölcs, de aztán rögtön rá is jön, hogy mekkora zöldséget beszélt! De még mielőtt jobban belebonyolódnék ebbe a témába, inkább elmesélem a hét történéseit. Ezúttal igyekszem nem zöldségeket írni, hanem... inkább hagyjuk!
Szóval történt, hogy ezúttal folytatódott ama élelmezési cikkek tárgyalása, melyről az előző irományban értekezni kezdtem. ( Arról beszélek, amiről megígértem, hogy nem írom le. )
Azt vettem észre, hogy az óvoda elég jó táptalajnak tűnik, mert mindenhol előterem belőlük jó néhány: padlizsán, uborka, tök, krumpli, répa és még sorolhatnám a lap aljáig hányféle. Ez általában úgy történik, hogy a gyerekek benyúlnak egy nagy kendő alá, és már elő is húznak valamit, mint ahogy a bűvész a nyulat a cilinderből.
Mivel a legjobb termést ezúttal a répa hozta ( persze nem a két kezében, hiszen nincs neki olyan, csak a magyar nyelv, meg néha én fogalmazunk így ), a gyerekeknek volt szerencséjük megízlelni azt narancsosan piros, ropogós mivoltában és belőle készült tortaként is ( erről egy következő cikkben ejtek szót ).
Apropó, nyúl! A répák mennyiségét illetően az ember lehet, hogy abba a tévedésbe eshet, hogy ebbe az óvodába nyuszik járnak, de megnyugtatok mindenkit, hogy nem. Igazi, vérbeli, eleven, okos gyerekek.
Például olyanok, akik a répát nemcsak megenni szokták, hanem belőle el tudják készíteni legújabb barátjukat, Répa Rudit is. Rudi egy olyan kis fickó, akivel jókat lehet színházasdit játszani.
"Répa Rudinak hívnak,
Répa a kezem, a lábam,
Az orrom is egy sárgarépa,
És két répaszelet a fülem.
Édes vagyok és egészséges,
S az, ki velem jól lakik,
Nagyon szépen tud majd majd fütyülni... - mondta így monológját Rudi, de a gyerekek leginkább nem fütyülni tanultak tőle, hanem színészként szerepelni, melyet kis közönségüknek is bemutattak.
A répa híre egyre inkább szárnyra kapott, ereje, s így önbizalma is nőttön - nőtt, így esett meg ismét, hogy akkora méretekre tett szert, hogy most már nemcsak Mariska néni nem bírta kirángatni a földből, hanem még a gyerekek sem! Mondom, hogy jó ez a talaj, amelybe a magokat vetik!
Azonban amíg Répa Rudi pihent vagyis nem szerepelt ( ugyanis a legjobb színészeknek is jár egy kis relaxálás ), addig néhány társa is belopózott a gyerekek közé, mert bár lehet, hogy ők nem olyan feltűnősködőek, mint kollégájuk, de szépek és egészségesek, s ők is szeretnek ismerkedni a gyerekekkel.
Így telt meg a rajzlap és a kis kosár sok színes formával, s a zörgő csontú dióházból pedig előcammogott vén dióbél bácsi is. Neki is kedvenc foglalatossága a tudományos kutatások végzése, akárcsak a gyerekeké, így egyenesen az óvodások pocakjába vette az irányt, hogy kifürkéssze az ott folyó zörő, morgó, fortyogó folyamatokat. Ovisok tanulmányozták dióbél bácsit, dióbél bácsi tanulmányozta ovisokat. Ez ám a jó kölcsönhatás!
Egyszer csak: kipp - kopp, kipp - kopp, halk nesz zavarta meg az itt folyó munkálatokat. "Valaki kopog! Ki lehet az?"
"Jön az ősz, ázunk, fázunk, szeretnénk megmelegedni" - hangzott a válasz. "Hallottuk hírét, hogy itt mindenkit szeretettel fogadnak. Igaz ez?"
"Hát persze! Gyertek csak be!" Az óvoda kapuja kitárult és szép sorjában beszállingóztak a tarka ruhás falevelek, kosarukban Őszanyó gazdag ajándékával. De erről majd legközelebb...
Ui: Ha mégis sikerült néhány zöldséget írnom, akkor elnézést kérek.
