Vízkereszt királya
Január 6-át írunk. Vízkereszt napja van. A kis Sünik piskóta sütésbe kezdtek, melynek tésztájába egy babszemet rejtettek el. Vajon miért?
E dátumhoz számos szokás kapcsolódik: a karácsonyi 12 napos ünnepkör vízkereszt napjával zárul, ezen a napon szokás leszedni a szeretet ünnepének szimbólumát: a karácsonyfát.
A katolikusok e napon emlékeznek meg a napkeleti bölcsekről, illetve ez Krisztus megkeresztelésének és a kánai menyegző első csodatételének a napja is.
A templomokban ekkor szokták megszentelni a vizet, melyet sok településen hazavisznek, hogy a családtagok és az állatok igyanak belőle, ily módon tartván távol a betegségeket. Ugyanígy sok helyütt a lakást is megszentelik a víz segítségével, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket.
Vízkereszt napján szokás jósolni is; azt tartják, ha január 6-án esik, akkor hosszú lesz a tél, ha hideg van, akkor viszont gyorsan megérkezik a tavasz. A Nap bár süt, de hidegnek meglehetősen hideg van. Akkor reménykedhetünk?!
A mai nappal veszi kezdetét a hamvazószerdáig tartó, mulatságokkal, vigasságokkal, lakodalmakkal teli időszak, a farsangi szezon is.
S most térjünk rá a sütibe rejtett babszemre.
A hagyomány szerint Vízkereszt a "királyválasztás" napja Franciaországban, Németalföldön, Angliában, Svájcban: egy kis babszemet rejtenek a kalácsba, és aki erre rábukkan, az lesz a nap királya.
A Sünikék igaz, hogy nem kalácsot sütöttek, hanem piskótát ( ami nagyon finom lett, s semmit nem von le a hagyomány megünneplésének öröméből ), de a babszem teljesen eredeti példány volt, méghozzá a javából.
S milyen izgalmas dolog volt elrejteni a babszemet egy tepsinyi lötyögős tésztában, hát még megtalálni azt a már kisült sütiben! Az ilyen fajta keresgélésben az a jó, hogy ha nem is találunk semmit, akkor is élvezzük minden percét, mert finom. Hamar meg is lett a babszem király, vagyis inkább királylány. Meg is koronázták, s e napon az ő kívánságait lesték, s teljesítették minden óhaját.
Egy nagyon kedves, szerény kis királykisasszony lett a kiválasztott. Nagy szerencsére nem egy akaratos, parancsolgató uralkodót kaptak a többiek. De a helyzet az, hogy nincs is ilyen gyerek itt, bárki találta volna meg a babszemet, mindenkivel jól jártak volna.
Tudjátok mi volt a babszem királykisasszony első kérése? Tornászni szeretett volna társaival! Így, ezen okból kifolyólag először óriásira nőttek, majd törpévé zsugorodtak, majd együtt hatalmas léggömböket fújtak, persze lufi nélkül. No ezt csinálja valaki utánuk! Kacagtak is nagyokat!
Lehet, hogy Karácsonynak vége, de a jókedv, vidámság szerencsére állandó vendég itt az óvodában.
