ÁrnyasnetÁrnyas ÓvodaAktualitások → Vadállatos Madárovi

Vadállatos Madárovi

Az állati hetek állati jól végződtek. Péntek délelőtt nagy zsákjával megérkezett az oviba valaki. No, ő még nem a Mikulás volt, az még egy kicsit odébb van. A nagy erdőjáró, természet ismerő Barna bácsi a Madároviból látogatott el a gyerekekhez, hogy a Magyarországon vadon élő állatokról beszélgessenek.


S mi lapult a zsákjában? Lássuk szép sorjában. Először is két agancs. Az egyiket, az ágas-bogast Magyarország legnagyobb vadja, egy gímszarvas viselte, a másik, mely sokkal laposabb volt, s akár "hólapátolásra" is alkalmas, egy dámszarvas koronájaként díszelgett.

A szarvas hímek éke a nőstényekért folytatott vetélkedésben tölt be fontos szerepet. Az agancs nagysága megbízható információkat szolgáltat a szarvas lányok számára az agancs tulajdonosának nemcsak erejéről, rátermettségéről, hanem egészségéről is, mely az utódok szempontjából nem elhanyagolható kérdés. A szarvas bika agancsát - miután már nincs rá szüksége - elhullajtja, de azonnal növeszteni is kezdi, hogy a következő nászra még dicsőségesebb fejdíszben pompázhasson. Végül is a király sem igazi korona nélkül!

Az őzike agancsa hasonlatos, mint a szarvasé, csak sokkal kisebb. Megtudtuk, hogy az agancs a látszat ellenére nem fából van, hanem csontból, a muflon szarva pedig szaruból. Ő ezt soha nem hagyja el, állandóan növeszti, hogy szép nagyra csavarodjon. Belül üreges, de mégis nagyon erős.

Nem úgy, mint a vaddisznó agyara. Ez a nagy szemfog elég ijesztő tud lenni, főleg ha erdőben találkozunk vele szemben, de Barna bácsi igen óvatosan bánt vele, mert eléggé törékeny. Reméljük, ezzel röfink is tisztában van!


Apropó: tisztaság! Ki gondolná, hogy a vaddisznó és a borz is nagyon tiszta állat. A vaddisznóról már tudjuk a Jászberényi Állatkertben tett látogatásunk óta, de téves emberi tévhiteinkből most még egyet kihúzhatunk, a borzot. A borz nem büdös állat, az igaz, hogy vannak bűz mirigyei, melyet védekezésre használ, de egyébként meglehetősen tiszta, mondhatni rendmániás. Igen tisztán tartja otthonát, kotorékát, s a róka ezt jól ki is használja. Nem véletlenül ragasztották rá a ravaszdi nevet. Ugyanis e vörös bundás mindenféle szemetet hord a borzlak bejáratához, ezért a tulaj inkább odébbáll, és ás magának egy újat, mintsem, hogy a piszokhoz nyúljon. Így a róka beköltözhet újdonsült otthonába. Még szerencse, hogy az emberek nem ilyenek!

Lehet, hogy feneketlen volt Barna bácsi zsákja, mert a borzkabát után előkerült belőle egy nagy farönk is. Valaki megrágta, jó nagy harapás nyomok díszelegtek rajta. Mint kiderült, nem egy óriás élesítette rajta fogait, hanem hód falatozta oly jóízűen, mintha csak alma lenne. Az ő fogai lehet, hogy nem olyan törékenyek!

Aztán előkerült egy nyest bunda is, melynek gazdája igencsak vérszomjas állat ( ő már csak volt ), mindenki nyakát elharapja, persze csak annak, aki hagyja, de megenni már nem bírja. "Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka! - szól a mondás, de lehet, hogy módosítani kellene erre: sokat akar a nyest, de nem bírja a pocakja! No, inkább maradjon a régi!
Mindenesetre vérszomjassága mellett elég játékos, a padlásokon nagy lármát csap, és mindent megrág. Hát állatszeretet ide, állatszeretet oda, lehet, hogy őt jobban szeretem a házamtól távolabb tudni!
Végtére is emberi tulajdonságokból is van olyan, melyet jobban, s van olyan, melyet kevésbé kedvelünk!


A Madároviban talán az volt a legizgalmasabb, hogy a végén mindent meg lehetett nézni, "felpróbálni", így a gyerekek egy kicsit beleélhették magukat ezen állatok világába.

Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: