Úszunk a nyárban
Amikor az óvó nénik elhatározták, hogy a nyár folyamán milyen izgalmas tevékenykedésekkel lepik majd meg a gyerekeket, senki nem tudta, hogy erre a hétre jelentik majd az év legmelegebb napját, pont akkor, amikor a hét témája a víz. Kell ennél jobb időzítés?
Azt nem tudom, hogy nem azért lett-e a héten ilyen ilyen meleg, mert odafent is tudták, hogy a víz hetén úgyis lesz mivel enyhíteni a gyerekeknek magukat, (ebben az esetben elnézést kérünk mindenkitől), vagy a véletlen hozta pont ilyen jól ezt a párosítást. ( Bár megjegyezném, véletlenek nincsenek.)
Végül is nem ez a lényeg. A hét első napján a hőmérő higanyszála egyre feljebb és feljebb kúszott, izzadt minden, s mindenki, kivéve az Árnyas utcai óvodásokat és óvó néniket. Ennek több magyarázata is van.
Az első. Miért pont ez az utca és az óvoda neve: Árnyas? Meglátásom szerint az árnyat adó nagy fák miatt. Számtalanszor tapasztaltuk már, hogy az itteni mikroklíma igen kedvező, a hőség könnyebben elviselhető a pár fokkal hűvösebb árnyas udvaron.
A második. Mi az, amit kánikulában az ember sokat kíván? A víz. S ezt honnan lehet beszerezni? Abszurd a kérdés, igaz?
A válasz, azonban nem a csap vagy az ásványvizes palack. No az is jó, de létezik ennél izgalmasabb vízlelő hely is. Például a lédús, piros görögdinnye. No, az aztán jó sok folyadékot tartalmaz, meg szép piros színezéket is, de természeteset!, s ráadásul édes is, az is természetesen!
S hogy honnan szerzik még be az óvó nénik a hűsítő vizet? Például esőt fakasztanak a kerti slagból. Ez a gyerekek - persze csak a bátrabbak - egyik kedvenc szórakozása. Lehet szaladni, visítani, és jó vizesek lesznek! Persze utána a Nap is kap egy kis munkát, meg kell, hogy szárítsa az ázott kis verebeket.
A forró nap után azonban megérkezett az enyhülést hozó hideg hullám. Az emberek, az állatok, az erdők, mezők, tavak élőlényei, a kiskacsák fellélegeztek, élvezhették az enyhe szellőt, épp úgy, ahogy ezt az Árnyas kis szárnyasai tették. Csak úgy zengett az udvar a kacsák hápogásától. Lehet, hogy Weöres Sándor: Kacsaúsztató című verséből keltek életre?
"Tó vize, tó vize csupa nádszál,
Egy kacsa, két kacsa oda császkál,
Sárban ezer kacsa bogarászik,
Reszket a tó vize, ki se látszik."
Repkedtek, úszkáltak, alámerültek a kiskacsák, a nád susogott, jó nagyra nőtt, s a végén minden rezgett, de már nem a széltől, hanem a zene ritmusától: a vers megzenésített változata rebegtette meg még jobban a szárnyakat.
Aztán a messze zengő kacsahang egyre több kacsát vonzott ide az Árnyas udvarra.
"Háp, háp, háp, jönnek a kacsák."
No vadkacsa vonulásnak azért nem voltunk szemtanúi, de kacsák hápogtak az ujjakon, a bábelőadáson, "kézi kacsák" úszkáltak a kékre festett tó vizén.
Ha ezek után valaki az Árnyas Óvoda mellett elsétál, s netalántán ismét kacsa hápogást hall, nem kell megijedni, nem lesz kacsafarm az óvoda helyett, egyszerűen, szokás szerint a gyerekek megint csak egy jót játszottak.
