Új ovisok érkeztek...
Júniusban sok kis ovisunktól búcsúztunk el, akiknek szeptember 01 - jén megszólalt az iskolacsengő, és elkezdték kalandozásukat a tudományok világában. Helyük azonban nem maradt üresen, sok új gyermek érkezett, nekik az Árnyas Óvoda közegében kell otthonra lelniük. Ahogy elnéztem, ez gyorsan sikerülni fog...
Több irányból jöttek az új óvodások. Egy részük igen közelről, a szomszédos épületből, az Árnyas Bölcsiből érkeztek, sőt néhányuknak a testvérük is ide járt. Talán nekik volt a legkönnyebb dolguk, hiszen szinte teljesen ismerős közeg fogadta őket.
Átszoktatásuk már a nyár vége felé megkezdődött. Az óvó nénik többször meglátogatták őket a bölcsődében, így az oviban már ismerős arc fogadta őket.
Később a gondozó nénik kísérték át a kicsiket az óvodába, ahol napról napra egyre több időt töltöttek el. Először egy-két órát játszadoztak, aztán már itt is ebédeltek, míg végül már az itt alvás sem okozott gondot.
A gyerekek bölcsis gondozó nénijeikkel szomszédos közelségük miatt gyakran találkoznak, s ilyenkor kijár a nagy puszi is, ennek ellenére a bölcsibe visszamenni egy nagy óvodás már nem akar, csak azt nem értik, hogy a gondozó nénik miért nem lettek óvodások. Ők mindig bölcsisek maradnak? Ki érti ezt?
Más a helyzet a külsősként érkezetteknél. Nekik kicsit nehezebb a dolguk. A három éveseknek főleg azért, mert el kell válni anyától, apától, az otthon melegétől, a más oviból érkezőknek pedig a régit hátrahagyva új közeget, új óvó néniket, új társakat kell megszokniuk.
Természetesen a beszoktatás szülői együttműködéssel történik. A gyermek egyéni szükségleteit figyelembe véve alakítják ki az óvó nénik a beszoktatás ütemét. Ha szükséges anya vagy apa megnyugtató jelenléte, akkor természetesen ők is részesei lehetnek az első óvodai napoknak, együtt ismerhetik meg az új környezetet, szokásokat, az Árnyas miliőjét.
Azonban a gyerekeknek nincs sok idejük az újdonságok és az ismeretlen dolgok felett rágódni, mert az óvó nénik szeretető gondoskodása, az izgalmas foglalkozások hamar lekötik figyelmüket. Csoporttársaik is gyorsan összebarátkoznak velük, s a közös játék hamar magával ragadja és elrepíti az új helyzet miatt esetlegesen felbukkanó félelmeket.
Szeptember első hete hamar eltelt. Új ovisaink gyorsan megismerkedtek egymással, az óvó - és dadus nénikkel, a társakkal, megtanulták a neveket, a jeleket, felfedezték a csoportszoba zugait, a játékokat, az udvart, aztán megkezdődött az alkotó munka. Festés, vágás, ragasztás, színezés, mesék, bábozás, verselés, éneklés, körjáték, süti sütés és evés, Árnyas kerti séta, nyuszik, mosómaci...- szóval unalomnak, szomorkodásnak helye nem volt. Nevetésnek, vidámságnak annál több!
Persze ha a honvágy manónak mégis sikerült befurakodnia, akkor ölelő karok sora lendült gyorsan segítségül.
Kedves Óvodások, újak és régiek! Reméljük, hogy egy nagyon jó kedélyű, boldog év vár rátok, sok kalanddal, élménnyel gazdagodtok majd! Kívánjuk, hogy érezzétek magatokat nagyon jól itt nálunk, s reggel úgy induljatok oviba, mintha haza jönnétek.
Mi sok szeretettel várunk Benneteket!
