Tiszta udvar, rendes ház
Gazdag Erzsi: Tél a falun
Subás házban emberek.
Padkán cica szendereg.
A sarokban kapanyél.
Nagyanyóka most mesél:
"Jaj, gyerekek, itt a tél!
Még itt a tél, de az elmúlt héten az Árnyas Óvodában szokás szerint olyan nagy volt a nyüzsgés, hogy tán észre sem vették, hogy milyen volt az időjárás odakint.
Bent viszont annál inkább lehetett valami igen kellemes, különös atmoszférát érezni, olyat, mint amikor belépünk egy öreg parasztházba, és egyszer csak minden hozzád fordul, mesélni kezd, s az orrokba a tavasz eső utáni földes illata lopja be magát. A természetesség egyszerű csodája. Kicsit olyan érzés kerített hatalmába, mintha visszamentünk volna néhány évtizedet a múltba, amikor még a szónak súlya, a munkának értéke, a közösségnek összetartó ereje volt, amikor a tárgyak még "beszéltek", mert azoknak lelkük volt.
Bizonyára többen jártatok már olyan házban - sőt, talán néhány nagy - vagy dédszülő élt is hasonlóban - , ami vályogból épült, s nádtető került rá fedélként. Fehérre meszelt falak, egyszerű, faragott bútorok, festett, mázas tányérok, szőttesek, hímzések. Gazdagság nem sok, pazarlás még kevésbé volt jellemző, munka viszont annál több, no meg érték teremtés.
A használati tárgyakban ott volt az alkotó minden rezdülése, lelkének, gondolatainak apró megnyilvánulásai. Szépek, de masszív darabok voltak, mert azoknak sokáig ki kellett szolgálniuk.
No valami ilyen világba kalauzolták az óvó nénik a gyerekeket.
Minden csoportszobában folyt a szorgos munka, s a sok apró kis részletből összeállt a nagy egész, ahová ez a felirat illene: tiszta udvar, rendes ház. Egy takaros kis világ, ahol mindennek megvan a maga helye, oka, miértje.
Az egyik szobában felépült a nádtetős vályogház, a gazdasági épület, a ház körül állatok kotkodáltak, kukorékoltak, hápogtak, gágogtak, röfögtek, nyávogtak, a veteményesben pedig ott zöldellt a káposzta és a répa.
A másik szobában készültek az edények, tányérok, gondosan, mívesen, máshol a szövő keret húrjainak halk nesze hallatszott. A szőttesek, fonatok sajátos színvilágú, egyedi darabok lettek.
S mindezt a szorgos munkát a házilag sütött, finom ropogós kenyér és zsemle illata lengte körül.
Nem könnyű élet nyomai. Csak más. Egyszerűbb, tisztább, igazabb értékekkel. Jó ezt megismerni, átadni.
A mai világ olyan amilyen. Biztos van, akinek jó, s van akinek kevésbé. De amíg van múltunk, tapasztalatunk, emlékképünk, addig van mihez visszanyúlnunk, s talán egyszer ezek a gyerekek lesznek azok, akik rájönnek, hogy amit ez a mai modern kor elrontott, azt érdemes felülírni, s régi új értékeket teremteni.
