Testünk
"Itt a szemem, itt a szám,
ez meg itt az orrocskám,
Jobbra, balra két karom,
Forgatom, ha akarom,
Két lábamon megállok,
ha akarok ugrálok!"
Az emberi test egy igazi csoda, melynek felfedezése sok kalandot, okosságot, de egyben számtalan játékot is rejt magában.
Számunkra mi sem természetesebb, hogy van kezünk, lábunk, hasunk, orrunk stb. - sorolhatnám hosszasan, vagyis egy olyan védvárunk, mely lehetővé teszi számunkra a földi életet.
Egy gyermek, aki világra jött, csak lassanként kezdi felfedezni testének részeit, vagyis fokozatosan alakul ki a gyerekek testtudata. Először még csak annak örülnek, hogy láthatják kezüket, aztán annak, hogy mozgathatják is, s a legizgalmasabb, amikor már tudatosan irányítani, használni tudják azokat.
Óvodás életkorban a mozdulatok kezdenek kifinomodni, a gyerekek testüket egyre aprólékosabban megfigyelik, s ez a felfedező időszak öntudatra ébredésüknek, személyiségük kialakulásának fontos mérföldkövévé válik. Ők már tudják, hogy az a valaki, aki a tükörben rájuk néz nem más, mint önmaguk, vagyis az én, én, én, egy önállóan gondolkodó, cselekvő lény, amely ekkor már sok mindent szeretne vagyis inkább akarna, bár gyakran a lehetőségek, képességek még korlátokat szabnak. Ez az akarom egyre inkább előre törekszik, melynek megregulázása komoly kihívás. Ebben nagy segítségükre vannak az óvó nénik, akik gondos odafigyeléssel mederbe terelik eme túlfűtött energiákat, hogy jó irányba, megfelelő módon áramolhassanak.
Megtanítják a gyerekeknek, hogyan valósíthatják meg elképzeléseiket, rámutatnak - persze az ő szintjükön - a dolgok mikéntjére, s segítik, hogy ez a gazdag képzeletvilág szárnyalni tudjon.
És a gyerekek szárnyaltak is a héten, és ismételten felfedezhették, milyen jó is testüknek, lelküknek egyaránt, ha szájuk a fülükig ér. És ért is, mert végre lehetett szabadon vicces és ijesztő arcokat vágni, egymás orrát meghúzogatni ( persze csak óvatosan ), lehetett meztelen talpakkal festékbe lépni, a plafonra meredni, asztal tetejére ülni, egymás pocakkorgását hallgatózni, füleket lengetni és popót riszálva "ugi - bugizni"....
"Előre a kezedet, utána hátra,
előre a kezedet, utána rázzad.
utána ugi - bugi és aztán forgás
tapsolj egyet pajtás!" ( és ez a nóta így ment tovább minden testrésszel, de az ugi - bugi végigkísérte az összeset )
A sok vidámkodás, izom mozgatás beindította a képzelőerő motorját is, sorra bukkantak elő a baba és ruhatervezők, az önarckép rajzolók, s egyre másra születtek a szebbnél - szebb alkotások. A legszebb közülük azonban egy dobozban lapult...
Az óvó nénik azt mondták, hogy ebben a ládikában a világ legaranyosabb gyerekének képe található. És tudjátok, hogy ki az, mit rejtett a varázs doboz, mi volt a titka? Szerintem tudjátok, úgyhogy én nem árulom el, de ha valakinek mégsem lenne rá ötlete, akkor kérdezze meg édesanyjától, de ha akkor sem sikerül kitalálni ( de csak akkor! ), megkérdezheti csemetéjétől.
