ÁrnyasnetÁrnyas ÓvodaAktualitások → Tenyeres - talpas

Tenyeres - talpas

Már javában közeledünk a nyár közepe felé, de a gyerekeket semmi nem tartja vissza, hogy oviba jöjjenek, s nagyokat játsszanak társaikkal és az óvó nénikkel. Az elmúlt héten is mindent latba vetettek a mókáért, vidámságért, leginkább a tenyereket és a talpakat.


Kezünk, lábunk minden nap igénybe van vége, munkára fogjuk őket, anélkül, hogy tudatosan odafigyelnénk erre.

Sajnos rengeteg dologgal vagyunk így. A napi rutin, a megszokás elvonja figyelmünket arról, ami igazán érték, s arra figyelünk, aminek nagyobb a hangja. Pedig az igazi érték nem kiabál. Olyan természetes létezésük, hogy igazán csak akkor vesszük észre, ha nincs, vagy a figyelmet tudatosan ráirányítjuk, vagy épp nem a megszokott módon tevékenykedünk velük. Ez történt a múlt héten az Árnyas Óvodában.

Első talpas mutatványként a gyerekek különböző anyagú és struktúrájú felületeken lépdeltek: puha szőrme, homok, kavics, sár, víz, szalma és fű került érzékelésük középpontjába. A legkellemesebbnek a legtöbben a vizet és a szőrmét találták, a legkevésbé selymes a kavics volt, bár megjegyezném, hogy talpi szempontból viszont ez az egyik legegészségesebb.

A legnagyobb élvezetet azonban az adta, amikor csukott szemmel lépdeltek a lavórokban, s találták ki talpuk segítségével tartalmukat. A sötétben való tapogatózás könnyű szerrel ment, mindenki kitalálta, mi van a lábuk alatt, ám maga a sötét, vagyis a nem látás már nehezebbnek bizonyult, elkelt az óvó nénik támogató segítsége.


A gyerekek izgalmasnak találták a lábbal festés művészetét is, igazán szép remekművek születtek, épp mintha kézzel festették volna őket. Kiderült, hogy a lábbal festés több izommunkát igényel, így egy - egy fáradtabb pillanatban a láb és hasizmok pihenőt kértek, vagy épp az ecsetvonások máshol kötöttek ki, mint a tervezett.

Hajdanán gyermekkorunkban egyik kedvelt játék volt az ugróiskola. Vidáman szökdeltünk mezőről mezőre, ám ezúttal a gyerekek ugrás közben pördültek hol jobbra, hol balra, ugyanis a mezőkbe rajzolt nyilak jelezték a követendő forgásirányt. A forgási sebesség természetesen az egyéni lehetőségeket követte.

Ezekben a játékokban a talpaké volt a főszerep, ám a következő igencsak igénybe vette a tenyereket is. Az Árnyas Kert egyik kedvencét próbálták ki a gyerekek, a mászófalat. A nagyobb ovisok olyan ügyesen rakosgatták kezeiket, lábaikat a kis kapaszkodókra, hogy hipp-hopp, fenntermettek a fal tetején.

A legappróbbak közül is többen nekirugaszkodtak a feléjük tornyosuló akadálynak, s egy kis segítséggel ők is sikerrel is jártak.

No, azért a héten nemcsak a tenyerek és a talpak dolgoztak, az ízlelő bimbóknak is adtak egy kis feladatot. Érzékelniük kellett az Árnyas Kertben termett ribizli és faeper ízét. Azért ez a munka is a kellemesebbek közül való volt.


A héten az aprócska tenyerek és talpak igazán ügyesen kitettek magukért, s teszik a dolgukat ma is, akkor is, amikor a figyelem nem rájuk irányul.

Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: