Télkergető karnevál
Pálfalvi Nándor: Farsang
Táncra, táncra kisleányok,
daloljatok fiúk,
itt a farsang, haja-huj,
ne lássunk most szomorút!
Mert a farsang februárban
nagy örömet ünnepel,
múlik a tél, haja-huj,
s a tavasznak jönni kell!
Nem is szomorkodott senki sem farsang napján, furcsa is lenne, ha valaki sírna egy ilyen vidám napon. Persze kivételt képezne, ha valaki pont pityergősnek öltözne. Azonban efféle jelmezt senki nem akart magára ölteni, sokkal inkább olyan maskarákba bújtak a gyerekek és a felnőttek, melyek mosolyt csaltak az arcokra.
"Van egy vágyam: gomba lenni, nagyra nőni fél nap alatt,
lenne rajtam csipkegallér, és egy jó nagy pöttyös kalap.
Meggondoltam mégse gomba, inkább messze szálló lepke,
fejem búbján két kis csápom, hátamon meg szárnyam lenne.
Pille nem jó, hanem cica!
Elég lesz egy csíkos ruha,
cérna bajusz, hosszú farok,
láthatnák, hogy macska vagyok.
Talán mégis rendőr inkább, tányérsapkás, komoly, délceg,
esetleg egy kalóz vezér, vagy egy fehér lovas herceg."
(...)
/Nyulász Péter: Farsang/
Szép sorjában mindenki bemutatkozott új személyiségében, olyan színes kavalkád kerekedett, hogy talán egy festő palettáján sincs ennyi szín, mint amennyi itt, az Árnyas Óvoda farsangi mulatságán felsorakozott. Hősök és mese hősök, foglalkozások és állatok, járművek és kedves tárgyak mutatták meg magukat a kifutón. Ahány gyermek, annyi ötlet, és annyi kreatív, szorgos anyuka és apuka keze nyoma volt látható rajtuk.
A gyerekek nagyon élvezték új külsejüket, melyben egyre otthonosabban mozogtak.
A fényképezőgép felé megtett pózok után megkezdődött a szűnni nem akaró móka, kacagás, hol az egyik, hol a másik szobából hallatszott nagyobb kacaj vagy éppen buzdító kiáltás.
Játékos vetélkedőben viccesebbnél viccesebb feladatok várták a gyerekeket.
"Bál, bál, maszkabál!
Tarka-barka sapka, sál,
málnaszörp és szalmaszál:
Áll a bál, áll a bál,
áll a fényes maszkabál!"
Volt szörp ivó, vaníliás karika és pattogatott kukorica evő verseny, mindez persze kéz nélkül.
Szurkolhattak lekvár nyalóknak, célba dobóknak, lábközt lufit hurcolóknak, székfoglalóknak, elfogyó papíron táncolóknak és még sorolhatnám a vigadalmakat napestig. A versenyzők nagyon ügyesen állták a sarat, s jutalmul minden ovis horgára akadhatott egy kedves kis meglepetést rejtő zsákbamacska.
Tán soha nem ért volna véget a móka, ha nem veszi kezdetét az óvó nénik meseelőadása. Ezúttal A kiskondás története elevenedett meg az Árnyas színpadán. A jóságos szegénylegénynek a galamb, a róka és a hal segítségével sikerült elnyernie a messze látó, pergő - forgó királykisasszony kezét.
A mese végeztével a folyosón terjengő illatok hívták fel egyre erőteljesebben magukra a figyelmet. Újabb előadás következik? Mintha a levegőben valakik táncot járnának. A meleg gőzből egyre élesebben villantak elő a táncoló kontúrok. Vajon mi lehet ez?
Az óriási farsangi fánkok szinte már láthatóan keringőztek a folyosókon, fokozatosan belopódzva a szobákba, mintha az ő kifutón való szereplésük következne. Ugye ez nem csak jelmez! Ugye ez valóság! Igen!
"Szalagos a csuda fánk,
nekünk süti nagyanyánk.
Alig győzi, alig bírja,
minden lurkó elkapkodja.
Csuda jó az illata,
kerek szalag takarja.
Lekvárt rakjunk közepébe,
hadd kerüljön a bendőnkbe!" /Galambos Bernadett: Farsangi fánk/
A fánkok szép csendesen a tányérokon megpihentek, s ahogy harapásonként lassacskán elfogytak, úgy ért véget az óvodások farsangi mulatsága, s reméljük, hogy ugyanígy ér véget a tél is, kellemesen, jó ízzel.
Hiába, a tavasznak jönnie kell!
