ÁrnyasnetÁrnyas ÓvodaAktualitások → Tavaszköszöntő Madárovi

Tavaszköszöntő Madárovi

Végre itt a tavasz. Úgy tűnik az idén nem váratott sokat magára, a tél megengedte, hogy a napsütés korán beköltözhessen a szívekbe.
Ennek örömére az Árnyas óvodásai útnak eredtek, hogy a tavasz elé sietve köszöntsék érkezését.


A napocska kellemesen sütkérezett, vidáman nézegette tavaszi megújult csillogását a házak üvegtábláinak tükrében. A kósza fellegek igyekeztek eltakarni a nap túláradó boldogságát, így igen kellemes séta ígérkezett, különösen ha a Margitára vezető emelkedőkre gondolok.

Szolid nyögdösések kíséretében sikerült mindenkinek fölérnie a hegytetőre. Már messziről éreztük a tavaszt, mivel vidáman kergetőzött a széllel a domboldalakon ameddig a szem ellát. És látott messzire, Veresegyház gyönyörű panorámája engedte a tekintetek végtelenbe nyúló szárnyalását.

Panoráma ide, szép kilátás oda, azért a gyerekeket, akik ráadásul óvodások, a hátukon lévő elemózsiás csomag tartalma valamivel jobban izgatta. Ezért aztán gyorsan hozzá is láttak felfedezéséhez, s pótolták a sok száz lépés miatt elszenvedett energiaveszteséget.

Ám megérkezett Barna bácsi, a Madárovi lelkes természetbúvára, úgyhogy az aprónép elindult, hogy a hangsúly és a figyelem mégiscsak a tavasz szépségeire irányuljon.

"Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rád füttyent a bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
S érzed, tavasz van megint."


Azt mindenképp érzékelni lehetett, hogy a tavasz is még most ébredezik téli álmából, s végtelen játékos öröme kelt szárnyra a szelek hátán. Azonban a puszta játékra már nincs sok ideje, mert munkához kell látnia, teendője ugyanis temérdek.

A fákon a bimbók, rügyek szépen sorakoznak, s már csak órák kérdése, hogy mindegyik megnyissa energiáit, s a virágok kórusa teljes hangerejével zengjen a külvilág számára.

A keltike már mindenkit megelőzött, a fehér és rózsaszín virágait már a méhecskék is megtalálták, s kiszívogatták a gyerekek elől az édes nektárt. Azért az ovisok sem adták fel, s lelkesen keresgélték az érintetlen darabokat.

Rovarokkal nem sokkal találkoztunk, egy kék dongót láttunk döngicsélni, egy nünüke bandukolt békésen, katicabogarak bukkantak fel a leveleken.
Persze a kertek réme, a betelepült és kiirthatatlan selyemkóró viszont ezrével szórta magjait, melyről kiderült, hogy selyemnek nem jó, viszont agresszív terjeszkedésével kiírtja az őshonos növényeket.

A pár évvel ezelőtt fáitól kivágott domboldalt ismét birtokba vette az akácos, s ahol egykor bóklásztunk, mára ismét számunkra áthatolhatatlan, ám a vadon élőlényeinek kellemes rejtekül szolgáló "dzsungellé " változott.

A burjánzó erdőség másik oldalán felszántott föld várta, hogy majd új élet melegágya lehessen, ám most még a nagy rögökön való ugrándozás adta fő vonzerejét a gyerek számára.

Természetesen a tavasztúra végén ismét a gondosan elkészített hátizsákok várták gazdáikat, s a jól megérdemelt jutalom bekerült végső helyére.


Kellemes sétát tettünk a szabadban, utunkat végig madárének kísérte. Az aranyvessző vidáman intett búcsút a tavaszköszöntőknek, s kedves gazdája ajándékul néhány ágat adott a gyerekeknek, hogy az év egyik legszebb évszaka, a tavasz a szobákban is virágozzék.

Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: