ÁrnyasnetÁrnyas ÓvodaAktualitások → Tavaszi titkok a Madároviban

Tavaszi titkok a Madároviban

A szép tavaszi napsütés mágnesként vonzza ki az embert a természetbe. A frissen kibújt üde zöld rügyek, a virágzó fák, a felhőpamacsos derült kék ég úgy melengeti a lelket, mintha valaki állandóan valami kedveset, biztatót súgdosna fülünkbe. A gyerekekkel el is indultunk kifürkészni a tavasz optimizmust sugárzó titkait.


A tavasz titkának felfedezéséhez azonban segítség is érkezett, nem más, mint a természet és madarak nagy barátja, a Madárovi Barna bácsija. Három csoportban indultak fel a hegynek az ovisok, fel egészen a keresztig, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik Veresegyházra.

Az apró lábak egyike - másika nagyokat nyögött a kaptatón felfelé, de az erőt az óvó nénik biztató szavai mellett valami más is sugározta. Ez pedig nem más volt, mint az elemózsiás zsákok tartalma. Megfigyeltem, hogy bárhová is megy az út, a célállomásra érve mindig az első mozzanat az úti csomagok felfedezése. Az sem számít, hogy a reggeli még csak fél órája csúszott le a pocakokba. Lehet, hogy a kinti falatozás a tavasz egyik öröme? Nem tudom, de a lényeg az, hogy felértünk. Lefelé pedig már könnyebb lesz, mert az emelkedő nagy valószínűséggel lejteni fog, és a gurulás technikáját alkalmazva még könnyebb lehet az előrejutás.

A tetőn Barna bácsi - újonnan hallott nevén Barbabács - minden tudásával felvértezve várta az ovisokat. Igyekezett is ebből sok mindent átadni, persze korosztályonként eltérő eredménnyel, de ez alkalommal a tanítás oda vissza működött.

Barbabács és persze az óvó nénik is megtudhatták, hogy a szinte kiirthatatlan vaddohány repítő szőrét nevezhetjük "borzikának" is.
De hogy ez a túlterjeszkedő, Amerikából hazánkba bevándorolt növény - aminek felbukkanásától valószínűleg nem leszünk vidámabbak - ne a kertünket zaklassa, jó megoldás lehet, ha "szólunk a szélnek, hogy lehetőleg másfelé fújja a borzikás magvakat". No ez már inkább okozhat tavaszi derültséget!


Utunk az egykori erdő újonnan kiserkenő akácos csemetéi között vezetett, ahol vagy a "fűrészes fű" karcolgatta a lábszárakat, vagy a "csalamádé" csipkedte a csupaszon maradt testrészeket. Ez sem lehet a tavasz igazi öröme!
Viszont a fehér kis SÁRma szépen virított a fű között, a SÁRga SÁRmány pedig énekével kísérte a természet búvárait. A víztócsával borított SÁRban pedig őzike lábnyomot lehetett megfigyelni. Ezek azonban már üdítő színfoltjai a tavasznak!
Azért ennyi SÁR után remélem nem SÁRgarépa lesz ebédre!

A bogarak is kezdtek előjönni, a tücskök már kitakarították járataikat, azonban őket még nem sikerült előcsalogatni. Viszont a szép kékes fekete nünükét könnyen szemügyre lehetett venni, mivel ő nem akart nagyon mozogni. Nem tudni mi történt vele, lehet, hogy csak tettette magát, "úgy csinált mintha már nem élne". Így hol egyik, hol másik gyerkőc vitte pár métert odébb, de érdekes, mégis minden csoportnak sikerült újból és újból rálelnie.

A kék fadarázs is hasonlóképpen járt, őt szintén bátran meg lehetett fogni. Életjeleit ugyanis meglehetősen jól álcázta, de szerencsére azért "még elég jól állt a lábán". A méhek, pókok, bodobácsok viszont mindenfajta álca nélkül, fürgén szedték lábaikat, vagy mozgatták szárnyaikat, természetesen kihez mi illik jobban. E látvány minden eleme is a tavasz velejárója, kinek jobb, kinek kevésbé.

Szóval sok érdekeset láttunk, hallottunk e sétán, de a legizgalmasabb talán az volt, amikor a gyerek birtokba vehették a domboldalt lefelé, s mint a tettetett bogarak gurultak hol erre, hol arra a lejtés irányát és a gravitációt sokszor figyelmen kívül hagyó lendülettel. No, ez aztán tuti a tavasz legvidámabbjai közül való!


A tavasz titkát lehet, hogy nem sikerült teljesen megfejteni, de üde jó kedvet csinált, az egyszer biztos!

Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: