Tanulságos állatmesék
Nem tudom, hogy gyermekkorodban mese olvasás vagy rajzfilm nézés közben érezted - e úgy Kedves Olvasó, hogy Te is szeretnél része lenni a történetnek. Természetesen ilyenkor folyamatosan beleéljük magunkat az eseményekbe, átéljük annak minden mozzanatát, de én most nem erre gondolok. Inkább arra, hogy Te magad is szívesen beugrottál volna a könyvbe vagy a tévébe, hogy ott lehess és beszélhess, játszhass a szereplőkkel.
A valóságban sajnos ez nem történhet meg, de a képzelet szárnyán utazva minden csoda valóra válhat. Az Árnyas óvó nénik tudják ezt, s minden percet megragadnak, hogy a gyerekekkel együtt ilyen mesés tájakon barangolhassanak.
A mesék világa a gyerekek fejlődésének egyik igen fontos helyszíne, mely nap mint nap jelen van életükben, de az elmúlt héten mindez hatványozottan jutott szerephez.
A gyerekek tátott szájjal tudják hallgatni a történeteket, de amikor arra kerül sor, hogy "na, most Ti is eljátszhatjátok!", hú, ha látnátok azt a tolongást! Mindenki szeretne belebújni valakinek vagy akár mindegyik szereplőnek a bőrébe, így volt szerencsénk egy mesét többször is megnézni, meghallgatni, átélni.
Sikerült is mélységesen kiművelődnöm kismalac ügyben, és komoly tanulságokat tudtam levonni belőlük. Biztos mindenki emlékezetében él még a "forró vizet a kopaszra!" kiáltás, vagy a három kis házépítő rózsaszín kárörvendése, mely így hangzik: "lompos farkas, fekete, engem ugyan nem kapsz be!" No, ezekből azt szűrtem le, hogy jobban járunk, ha malac helyett inkább répát eszünk. Az is teljesen bizonyossá vált, hogy gólyaként rókához, rókaként gólyához menni ebédre nem túl kifizetődő mulatság. Előtte érdemes jól belakmározni, kivétel ha amúgy is fogyókúrázunk.
Azt is megtudtam, hogy három kiscica színe mitől változik meg a liszt, a kályhacső vagy éppen a tó körüli futkorászás közben, amiből kisejlik az a tényállás - különösen anyukák számára -, hogy játék után este bizony nagymosás lesz a program!
Az is nyilvánvaló, hogy lisztet malomban őrölni egyedül nem jó, még akkor sem, ha ló az illető, és, és, és...és tudjátok mi a legjobb az egészben? Hogy a gyerekeknek annyira természetes, hogy az állatok beszélni tudnak! Senkinek sem jut eszébe, hogy végig röfögje, nyávogja vagy nyerítse a mesét! És ez a mese varázsa! Szórakozunk, állatok bőrébe bújunk, miközben emberi tulajdonságokat, magatartásmintákat, értékeket tanulhatunk meg, komoly tanulságokat vonhatunk le ( persze nem olyanokat, mint én ), melyek később a valós élethelyzetekben is segítségül szolgálhatnak.
És pont ezt szeretem az Árnyasban is ( sok egyéb más mellett )! A gyerekek folyamatosan tanulnak úgy, hogy azt hiszik, hogy játszanak. És igen, játszanak, de közben rengeteg tudás, ismeret, erkölcsi norma, együttélési magatartásminta válik életük részévé. Tanulni jó, nagyon jó, különösen úgy, ha élvezzük. De jó lenne ezt később is megőrizni!
