Sünik évzárója
"Búcsúzni csak nagyon szépen szabad!
Az nem baj, ha elcsuklik a szavad,
mert körülötted most sok szem könnyben úszik,
öt óvodás iskolába megy, tőlünk elbúcsúzik."
Hamarosan igen kiürül a Süni csoport, oly sokan indulnak más utakra tőlük. A búcsú fájó, de a Sünikék nem sírva búcsúzkodtak. Műsoruk vidámságot, mosolyt csalt az arcokra, s e vidám pillanatok könnyebbé varázsolták az egyébként nehéz perceket.
Műsorukhoz Janikovszky Évát, önmagukat és a Süni csoport eltelt egy esztendejét hívták segítségül. Természettudományos alapokra helyezve megtudtuk, hogy a sün nagyon mókás kis állat, s ez az előadás ezt az állítást kellőképpen alá is támasztotta.
Felelevenítettek néhány olyan eseményt, játékot, mely mély nyomot hagyott életükben, s műsoruk után bennünk is. A jelenetek között kedves, az év során elhangzott gyermeki beszólások csaltak mosolyt a hallgatóság arcára.
Idézek egyet, kettőt:
"Nem én bőgtem Gabi néni! A szarvas!"
( Babilonoztunk ):
"- Mi ez?
-Horgászbot.
-Nem! Vízbe dobó."
S most vessünk egy pillantást a Sünik kedvenceire. Kedvenc közös játékuk a vonatozás, egyik legszebb emlékük a Mihály-napi vásár, s legizgalmasabb hetük a Mátyás király hete volt. A nagy fiúk oly átéléssel emelgették Kinizsi Pál malomkövét, hogy a műsor ezen pontján már igencsak felszabadulva, fülig érő szájjal mókáztak a néző sereg nagy örömére! Pedig még csak ekkor jött a java, a leginkább szívükhöz nőtt előadásuk, vagyis saját meséjük. Azért saját, mert ők írták Kormos istván: A szőre-veres-orra-hegyes róka című vers alapján.
Ezt a mesét korábban már bemutatták ovis társaiknak is, akkor is nagy sikert arattak vele. A verembe esett róka veremben maradása került bemutatásra a bájos kis szereplők tolmácsolásában. Még a kisegér és a veréb is szokatlanul bátran, huncutul vigyorgott a gödörben gubbasztó róka előtt! Azt hiszem a gyerekek is nagyon élvezték szerepüket.
Ezután egy részlet következett kedvenc könyvükből, a Hurrá Lufipaci! - ból. Már a címe is jól hangzik, s ráadásként eme olvasmány nemcsak szórakoztató, hanem tanulságos is. Igencsak okossá teszi azt, aki olvassa ( azért itt elsősorban ovis korúakra gondolok ), sok fontos ismeretet tartalmaz ezen korosztály számára. Ki gondolná, hogy egy varázsló, egy kockapaci és egy lufipaci mennyi mindenre meg tud tanítani!
S hogy milyen okosak ezek a gyerekek! Ki is derült a következő műsorszámból! Lehet, hogy egy kis csiga ezt az előadást halandzsának nevezné, de a Sünik tudják, hogy ez a halandzsázás nem más, mint az angol nyelv. Mert a Sünik ilyen nyelven adták elő a következő mesét. Nagyobb iskolások számára is dicséretes lenne ezen teljesítményük!
Aztán mégiscsak eljött az a bizonyos, nem várt, torokszorító pillanat: a könnycsalogató búcsú. De a sünök nem szoktak sokáig szomorkodni, s a ballagó óvodásokhoz fűződő anekdoták ismét nevetés felhőt varázsoltak a könnycseppek elé, s a könnycsepp csillogása örömragyogássá változott.
S e vidáman szomorú nap vidám részéhez a ballagó gyerekek szülei is hozzájárultak az ajándékokkal és a sok finomsággal, melyektől rogyadoztak az asztalok. Aztán jött a legörömtelibb móka!
Képzeljétek! A ballagó ovisok saját magukat megehették, no meg mindenki, aki kért belőlük! S hogy mi is történt valójában? Csak erre a képre kell nézni, s rögtön kiderül.
Jó így búcsúzni! Úgy, mint amilyen az itt eltöltött évek voltak. Vidáman, tartalmasan, sok nevetéssel. S e szép emlékek így éljenek tovább szívetekben!
