Sünik évzárója és ballagása
"Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár,
De a szívünk addig új csodára vár."
Igen az óvodásoknak is véget ért valami. Véget ért egy újabb esztendő, egy újabb - szaknyelven fogalmazva - nevelési év.
A kisebb gyerekek életében ez nem jelent túl nagy változást, hiszen játszottak eddig és játszani fognak ezután is. Azt, hogy közben szépen fejlődnek, csak mi felnőttek, szülők, óvó nénik vesszük észre és figyeljük büszkeséggel szívünkben.
A nagy óvodások számára, akik iskolába indulnak, viszont tényleg véget ért valami. Érezhetően. Az eddig megszokott gondtalanul játékos évek befejeződnek. Helyét kicsit komolyabb munka, több feladat veszi át, új közeg, új emberek, új társak lépnek életükbe.
Valóban más lesz, mint eddig. Nem rosszabb, csak más. Felelősségteljesebb, kötelességtudatosabb élet. A tudás birodalmának nagy kapuja kinyílik, melyen szeptembertől át kell lépni. Izgalmas világ. Tele kalanddal, néha nehézséggel. De tudjátok, "erős akarattal mindent el lehet érni", úgy ahogy a kis sete - suta őzikék tették Fésűs Éva meséjében, melyet a Süni gyerekek játszottak el nagyon ügyesen évzáró ünnepségükön.
Szökkenő Anasztázia tánctanár eltanácsolta az őzeket tánciskolájából. A csobogó patak sietett segítségükre, hogy a sete - suta lábak összerendeződjenek. Szökelltek mocsár kövein, magasra nőtt fűben, hegy gyomrában, fák között, s lám, munkájuk, szorgalmuk, kitartásuk meghozta gyümölcsét.
Igen ez így működik a mindennapokban, az iskolában, de még a játékok birodalmában is. Az élet folytonos tanulás, fejlődés.
Egyet azonban nem szabad elfeledni. Az óvodából elballagók még mindig gyerekek. Sokáig. S a gyerek játszani szeret. Maradjon még idejük gyereknek lenni, mert ez az időszak gyorsan elröpül!
Kívánjuk, hogy boldog iskolás évek következzenek minden ballagónk számára, legalább olyan vidámak, mint az évzárón angolul előadott vicces vers a medvevadászatról vagy amilyenek a fényképeken és az emlékekben megőrzött óvodai mókázások.
Eljött a búcsú ideje. A kisebb csoporttársak és az óvó nénik kedves szavakkal, tarisznyával és virággal köszöntek el az iskolába indulóktól.
Könnyes percek voltak ezek, de jó tudni, hogy a tarisznya, melyet a ballagók nyakába akasztottak sok kincset rejt magában, olyan kincseket, melyekre a későbbiekben mindig lehet számítani.
"Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény! "
Igen, a csodák jönni fognak! Már itt is van! A nyár! Napsütés! Vízpart! Kirándulások! Móka! Kacagás!
Boldog nyarat Mindenkinek!
