Sirályetetés a Margitszigeten
Több apróságnak, akiknek ez az első óvodai évük, egyben ez volt az első nagy buszos kirándulós kalandjuk is. De nem azért mert nem szoktak utazni, hiszen néhányan közülük már repülőn is ültek, csak épp ilyen magas, nagy ablakos buszban még nem adatott meg a lehetőség. Tetszett is ám nekik, amikor a magasból lefelé néztek a többi járműre! Ez olyan látószög, amilyet nem gyakran érzékel az ember.
Szóval izgalmas kalandra indultak megint az Árnyas utcai óvodások...
Az útjuk az országutat szegélyező fák sűrűjéből a házak, autók dzsungelébe vezetett. Közben nagy folyó, híd haladt a lábuk alatt. Sokan minden nap megteszik ezt az utat, de ilyen apróságoknak ez is hosszú tud ám lenni.
Megérkeztünk. A Margitsziget volt a célállomás, ahol Barna bácsi, a Madárovi lelkes természet ismerője már várt bennünket. Ő kalauzolt el minket a sirályok világába.
Két csoportra osztódtunk. Míg az egyik csapat a sziget titkait fürkészte, addig a másik a madarak etetésével foglalatoskodott. Aztán csere.
Elindultunk a sirályokhoz. Barna bácsi mondta, hogy a sirályok már várnak, amikor látják az ilyen ovis csoportokat, tudják, hogy jön az ennivaló. Először azt hittem, csak viccel, aztán egyenként egyre több madár kezdett körözni előttünk a Duna felett. De amikor a gyerekek a kenyereket is elkezdték dobálni, annyi sirály kavargott, mintha a forgószél repítette volna őket ide egy kupacba.
Dankasirályok. "A dankasirály vándormadár ugyan, de egy része azért kihúzza nálunk a telet úgy, hogy elhagyja kedves, befagyott tavait és a folyók nyílt helyeinek feljárásával tengeti tavaszig az életét. Magyar földön teljesen a gazdasághoz símult és alkalmazkodott és ott, a hol seregei a tóságban tanyát ütöttek, nincs a dankasirálynál buzgóbb követője az eke vasának, és nincs jobb, kitartóbb tisztítója az ugarnak, kaszálónak és a rétség kasza alá fogható részének. Folyton szedi a bogárságot, a kukaczot és mindazt, a mit a gazdaságra károsnak kell tartanunk. Fiait is ezekkel ápolja föl, azért ott, a hol telepei állanak, a mezőgazdaság rovarkárról nem is panaszkodhatik. Csak őszkor kezdi a tó színét is méregetni, s ekkor belevág a silány halba is. Bessenyey György a természet leirásában feljegyezte magyaros nevét, a melyet ime átadtam a magyar népnek is." Ilyen gyönyörűen írt Herman Ottó a dankasirályokról A madarak hasznáról és káráról című tanulmányában.
Egy biztos. Mi is azt tapasztaltuk, hogy a madarak azt a sok kenyeret, amit szétszórtak a gyerekek, mind egy szálig úgy összeszedegették, hogy a második csoport nem mondta volna meg, hogy ott valaki előttük sirályokat etetett. Ezt egy valamiből lehetett érzékelni. A jóllakottságon. Ők már hiába szórták a sok ennivalót, az előző nyüzsgés harmadára csökkent. Az etetés élménye azért így is nagyszerű volt.
Barna bácsi közben sokat mesélt a sirályokról, életmódjukról, táplálkozásukról, költési szokásaikról, vándorlásukról, meggyűrűzésükről, mi magunk pedig megfigyeltük formájukat, méretüket, tollazatuk és lábuk színét is. Igazi természetbúvárok lettünk.
Azt hiszem a madarak nagyon jól laktak, de lassan közeledett a mi ebéd időnk is, így búcsút vettünk a sirályoktól, Barna bácsitól, s a nagy ablakos busz magaslatából még egyszer szemügyre vehettük az alattunk szaladó tájat.
