ÁrnyasnetÁrnyas ÓvodaAktualitások → Sarkvidéki utazók

Sarkvidéki utazók

Két hét nyaralásban, vagyis inkább telelésben volt részük az Árnyas óvodásoknak. Messzi vidéken jártak, olyan helyen, ahol csak igen kevesen kalandozhatnak. Bár, ha jobban belegondolok, mindenki eljuthat bárhová, ahova szeretne, nem kell semmi mást tenni, csak kinyitni a képzelet kapuját, és elmondani egy varázsigét: csiribí - csiribá, vagy illa berek, nádak, erek, ott legyek, ahol akarok...Szerencsére a magyar nyelv bővelkedik ilyen varázsmondatokkal. Lehet, hogy ez nem véletlen?
A titkos ajtón átlépve olyan hely tárul elénk, ahol nincsenek határok, korlátok, csak és kizárólag a szabad szárnyalás.


A földgömb, melyen vizsgálódtak az óvodások, heves pörgésbe kezdett, egyre sebesebben forgott, s mikor megállt az ovisok különös helyen találták magukat. A gyerekek azonban nem lepődtek meg, mert az ilyen utazások megszokottak már náluk. Ezúttal egy hatalmas jégtáblán sűrű havazás közepette értek földet. Nagyon hideg volt, de az új élmények, kalandok izgalma teljesen felhevítette testüket. Bár a meleggel azért itt óvatosan bánjunk!

Sok barátságos eszkimó gyerek fogadta az óvodásokat. Elsőként a hideg orrocskák kerültek közelebbi ismeretségbe. Ez volt az eszkimó köszönés. Ovisaink kicsit meglepődtek ugyan, de tetszett nekik, s vidám kacagásuk messze siklott a fehér rónaságon. A nevetés egy nyelven beszél, így könnyen megértették magukat az ott élő gyerekekkel.

Azonban gyorsan munkához kellett látni, mert fedél nélkül nem túl biztonságos ezen a vidéken. Hozzá is láttak saját iglujuk elkészítéséhez. Vastag falú, biztonságos menedék lesz az itt tartózkodás idejére.
Most pedig irány a felfedezés!


Sílécre pattantak, s vígan csúszkáltak a nagy véget nem érő fehérségen. Most a nap is szépen sütött, s különféle lábnyomokra lettek figyelmesek. A távolban szőrös bundájú jeges macik játszadoztak. Nem voltak félelmetesek, inkább kedvesek, akikkel nagyokat lehet bukfencezni a hókupacokon. ( Azért azt ne feledjük, hogy képzeletbeli utazásról van szó. )

Aztán a horizont kékre váltott. Közelebb érve kirajzolódott a tenger szabad vízfelülete, mely a vakító fehér mellett, mint a zafír tündökölt. Rajta foltokban apró jégtáblák ringatóztak, melyeken fókák, rozmárok heverészve élvezték a napsugarak csiklandozását.
A gyerekek is vidáman ugrándoztak egyik tábláról a másikra. A játék hevében azonban különös zajra lettek figyelmesek. Ki morog ilyen hangosan?
No, nem egy vérszomjas jegesmedve közeledett, hanem csak a pocakok kezdtek éhségjelző zenéjükbe.

Élelem után kellett nézni. Voltak, akik horgászbotot ragadtak, hogy kóstolóra vegyék a frissen kifogott tengeri halakat. Voltak, akik inkább az otthonról csomagolt hazai ízek mellett döntöttek.


A gyerekek sok mindent megtanultak az Északi - sark világáról, sok barátra tettek szert látogatásuk során. Eljött a búcsú ideje, még egy utolsót szippantottak az érintetlen világ tiszta levegőjéből, hallgatták a természet zenekarának halk zenéjét, aztán illa berek, egy varázsütésre a Déli - sarkon találták magukat.
Egy röpke kitérőt tettek a Föld másik oldalára, hogy a pingvineket is jól szemügyre vehessék lakhelyükön. Igen nagy kolóniákban tipegtek a fekete frakkos, szárnyalni nem tudó madarak.
Sebaj! Majd a gyerekek egyszer talán megtanítják őket is a repülésre. Repülni a képzelet szárnyán.

Fotóalbum


Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: