Rinya - túra összefoglaló
Sikeresen zárult az idei Rinya - túra is. Azonban mielőtt rögtön lezárnánk, kezdjük inkább el az elején a történéseket.
Mint minden évben az idén is meghirdetésre került a Rinya - túra, mely a Föld napjának tiszteletére indult útnak. Szerveződni is kezdtek a csapatok, 75 vidám nevű társaság jött össze. Az Árnyas óvodások is szép számmal képviseltették magukat a rendezvényen.
A vetélkedő már egy héttel korábban lázba hozta a versenyzőket, ugyanis naponta megfejtendő online kvízkérdések várták őket. Ehhez az internetet lehetett segítségül hívni, de ennek ellenére azért nem állítom, hogy minden kérdésre könnyű volt megtalálni a helyes választ.
E hét arra is szolgált, hogy a kreativitást elővéve hulladék anyagokból újrahasznosítással különféle tárgyakat készítsenek az indulók. Megérte jól teljesíteni, mert 30 pontot lehetett begyűjteni vele. A végeredményeket nézve ez okozta a legnagyobb szórást a csapatok között.
Aztán eljött a szombat, a verseny talán leginkább várt része, maga a Rinya - túra. Tó körül, házak között, fenyves erdőben vezetett az az út, melyen a csapatoknak végig kellett haladniuk. No nem ám csak úgy egyszerűen! Különféle izgalmas feladatokkal ellátott állomások állták útjukat, de mindenki legjobbját elővéve igyekezett maga mögött hagyni azokat.
Volt, ahol betűkként formálódva pózoltak a versenyzők, hogy testtartásukból kiolvasható legyen a RINYA felirat. De kipróbálhatták a riporteri munkát és a kamera előtti szereplést is.
Egy másik állomáson óriás méretű karikagyűrűvel fejükön egyensúlyozva, egymásba kapaszkodva, kígyóként tekeredve kellett megtenni a szlalompálya távját úgy, hogy a karika a helyén maradjon.
Máshol lehetett villany vonatot vezetni, persze csak kicsiben, kukacot és piócát szemügyre venni, nagyokat csúzlizni, mesék között kalandozni, s okosságot elővéve furfangos kérdésekre válaszolni.
Az is kiderült, hogy nem is olyan könnyű angolul számolni, különösen ha a tanárbácsi huncutul kevergeti ujjait eközben.
A legnagyobb akadály azonban vészjóslóan közelgett. Sötét felhők gyülekeztek az égen, s aminek kellet, hát hullott is belőle. De ez a kedvet nem szegte, a lelkesedést nem oltotta el.
A gyerekek hősiesen küzdöttek, a felnőttek nem kevésbé, a legapróbbak is derekasan helyt álltak, de nemcsak itt, hanem a másnapi városszépítő takarításon is, mely a vetélkedő sorozat záró feladata volt.
Itt nem mondom, hogy örömteli látvány fogadta a szorgoskodókat. Egy év eltelt az előző városszépítő takarítás óta, de az erdős, fás részek sajnos ismét sötétebb arcukat mutatták. Volt, ahonnan 24 gumiabroncs, mely veszélyes hulladéknak számít került elő, de műanyag kád, üvegek és még ki tudja hányféle szemét csúfította el a tájat. Valószínű most megint nem azok jöttek el takarítani, akik ezeket eldobálták. A miértjét még mindig nem sikerült megfejtenem. Talán majd jövőre jobb lesz a helyzet.
Az egy hétig tartó rendezvény lassan közeledett a végéhez. Jó ebéddel, ajándékokkal jutalmazva térhetett mindenki haza az igazán kiérdemelt vasárnap délutáni pihenésre.
Jövőre ismét ugyanitt találkozunk! Addig is a Föld nevében is tisztább környezetet kívánunk!
