"Változnak az évszakok"
Magyarország kedvező földrajzi fekvésének, a mérsékelt éghajlati övnek köszönhetjük, hogy mind a négy évszak boldog élvezői lehetünk. Lehet, hogy most többen azt mondják, inkább elkerülték volna a tegnapi nagy havazás és az ónos eső élvezetét. Az igaz, hogy nem okozhat mindig minden mindenkinek örömet, de a jó nem jár rossz nélkül, rossz nélkül nem tudnánk igazán értékelni a jót sem.
S mennyi csodát tartogatnak évszakjaink! Kezdjük mindjárt a téllel!
Milyen szép, amikor nagy pelyhekben hull a hó, s az egész tájat érintetlen hótakaró borítja. A fák ágain fehér vattacukorra emlékeztetően ülnek a változatos mintájú hópelyhek, s a földre érkező apró hideg csodákat a gyerekek ügyes kis nyelvnyújtogató vadászként próbálják szájukba beterelni.
Jó, jó, de hideg van - mondhatják rá többen. Az igaz, de hideg nélkül a havat mi is csak könyvből ismerhetnénk! S a hideg nagyon sokakat egyáltalán nem zavar, legfőképpen a gyerekeket.
Az Árnyas ovisai titkon lesik mindig, mikor mehetnek már ki végre a nagy hóba. S mintha hóvihar támadna, úgy zeng, porzik az udvar, amikor birtokba veszik a fehér takarót. Hóemberek bújnak elő, hogy részesei lehessenek a gyerekek felhőtlen örömének, a nagy szánkózásoknak, a hóangyal készítésnek, s halkan kuncognak egy - egy jól irányzott hógolyó célbaérésekor.
A hóember egy dolognak nem örül, ha bekerül a meleg szobába. Mert hát a kísérletek során is bebizonyosodott, hogy melegben bizony elolvad a hó, vízzé válik. S bár ezt a folyamatot az ovisok nagy élvezettel vizsgálgatták, de azt hiszem, hogy ennek felnagyított változatát azért joggal nem kedvelik sokan annyira. Ezt hívják lucskos, latyakos időjárásnak.
Azért mégis jobb ezen is átesni, mert ha a hó nem olvadna el meleg hatására, akkor hogyan érkezhetne meg a tavasz? Hogyan varázsolhatnának a gyerekek krumplinyomdával színes virágokat a fák ágaira? S mikor érkezne el a nyár? Hogyan játszhatnák el az óvodások kacagva a forró nyár vidám, hűsítő pancsolásait, a halak fürge fickándozását? És miként lehetne akkor ősz? Hogyan szedhetnének az apróságok napérlelte piros almát, hogyan gyönyörködhetnének az erdők színes pompájában, s hogyan hempereghetnének a zizegő avarban?
Ha nem volnának évszakjaink, akkor nem lehetne énekelni a katicákról, madarakról, napsütésről, gyümölcsökről sem!
Ha csak egy kicsit elgondolkodunk és félretesszük a kevésbé élvezetes elemeket, rájövünk, hogy mennyi változatosság, mennyi csoda, mennyi kaland részesei lehetünk. S a mi gyermekeink azok, akik eme kincseknek a legfőbb felfedezői. Kalandra fel! Az évszakok csodái folytatódnak!
Felhívás!
Egy valamit hiányolunk a mai telekből. A jégvirágokat. Valószínű, hogy a mai modern ablakok a hibásak ezek eltűnéséért. "Bezzeg az én időmben!"
Ha megesne, hogy valakinél felbukkanna egy szép jégvirág, megköszönjük, ha eljuttatja hozzánk fotóját, hogy a gyerekek is megismerhessék őket. Köszönjük!
